 | Richard Feynman: "Tréfál, Feynman úr?"(12 idézet) A Nobel-díjas fizikus élt-halt a bizarr kalandokért. Önéletrajzi könyvében a maga utánozhatatlan stílusában meséli el nekünk, hogy miről csevegett az atomfizikával kapcsolatban Einsteinnel és Bohrral;hogyan nyitotta ki a feltörhetetlennek hitt iratszekrényeket, bennük a legféltettebb atomtitkokkal; hogyan kísért balettelőadásokat a bongódobján,hogyan nem festette meg a meztelen torreádornőt - és még sok más elképesztő kalandot. Megismerhetjük Feynman csodálatosan különc, mégis nagyszerű pályafutását, amelyet mindvégig magas hőfokon tartott a kivételes intelligencia, az áradó önbizalom és a határtalan kíváncsiság. |
Ha először nem bízunk valakiben, de végül kellemesen csalódunk, a legtöbben hajlamosak vagyunk rögtön a másik végletbe esni: erőnek erejével igyekszünk bebizonyítani az illetőnek feltétlen és odaadó bizalmunkat.
Amikor az ember távol kerül az otthonától, és érzéseit egyedül a levélpapírnak mondhatja el, és már nagyon-nagyon magányosnak érzi magát, akkor könnyen eljuthat odáig, hogy egy lánnyal kapcsolatban csak a szép dolgokra emlékezik.
Amíg az ember fiatal, annyi mindenen tud rágódni - ezt csináljam, azt csináljam, mi legyen anyámmal... tanakodik, próbál dönteni, aztán mindig fölmerül valami új körülmény. Sokkal egyszerűbb, ha az ember dönt - és kész! Nem vívódik tovább, és ha már határozott, többé semmitől sem hagyja befolyásolni magát.
A természet matematikai szépsége, belső törvényszerűségei mély boldogsággal töltenek el, mert teljes szívemből átérzem, hogy a számunkra érzékelhető jelenségek az atomok közötti legbelsőbb erők hallatlanul összetett működéséből fakadnak.
Egy képet nem azért kell eladni, mert pénzt akarunk keresni, hanem hogy biztosak lehessünk benne: képünk valaki olyannak kerül az otthonába, aki valóban vágyik rá, aki nagyon szomorú lenne nélküle.
Az oktatás fokozza az emberek közötti különbségeket, mert mindig azoknak igyekszünk továbbfejleszteni a képességeit, akik eleve tehetségesek, és így törvényszerűen fokozzuk az egyének közötti különbségeket és egyenlőtlenséget.
A javak egyenlő elosztásának gondolata egy elméleten alapszik, nevezetesen azon, hogy a világban adva van a javak összes mennyisége, és amennyi nekünk van, azt mind a szegényebb országoktól vettük el valaha, tehát most vissza kellene adnunk nekik. Ám ez az elmélet nem veszi számításba a nemzetek közötti különbségek valódi okát - nevezetesen hogy egyes országokban mindig újabb és újabb eljárásokat és gépeket fejlesztenek ki az élelmiszerek és egyéb javak termeléséhez, valamint nem veszi számításba azt a tényt sem, hogy ehhez a fejlesztéshez tőke felhalmozására van szükség. Nem maguk a javak számítanak, hanem a pénz és a hatalom, ami a javak megtermeléséhez szükséges!
Amiről sejtelmünk sincs, arról tudunk a legjobban beszélgetni: nagyszerűen eltársalgunk az időjárásról, a társadalmi problémákról, a pszichológiáról, a nemzetközi pénzügyekről - az arany transzferekről viszont nem tudunk beszélgetni, mert arról van némi sejtelmünk. Mindig az a jó társalgási téma, amiről fogalmunk sincs!
Nem vagyok felelős azért, hogy megfeleljek mások várakozásainak, nem vagyok felelős azért, hogy olyan legyek, amilyennek mások hisznek - az ő hibájuk, nem az enyém!
4. rész
Csak egy életünk van, és ebben az életünkben mindannyian tévedünk eleget, és idővel tanulunk is a hibáinkból - de addigra már lassan vége az egésznek.
5. rész
Azt készültem kimutatni, hogy még senki emberfia nem látta, milyen egy tégla belseje - hiszen abban a pillanatban, amint kettétörünk egy téglát, a belsejéből máris külső felület lesz! Az tehát, hogy a téglának van belseje, pusztán elméleti feltevés, és arra való, hogy jobban megértsük a valóságot - az elektron pedig ugyanilyen elméleti feltételezés.
A szerző további könyvei:
