Gárdonyi Géza: Titkosnapló(18 idézet) |
Nem az a szerencsétlen, akit annak vélsz, hanem aki magát véli szerencsétlennek.
Morfiumcseppek c. fejezet
Lehetetlen, hogy a világmindenség ura csak azért adott volna életet, hogy megint megsemmisítse. Minden, ami van, van valamiért. Hogy a formák változnak folytonosan, azt is látjuk. Tehát mink is valamiért vagyunk a világon, s változton változunk. Miért ne lehetne a halál is csak változás, utolsó e földön, de nem utolsó a nagy mindenségben?
Morfiumcseppek c. fejezet
Amit elolvasok és elfelejtem, egyszer sem volt érdemes elolvasnom.
Mesterkönyv - Olvasmány c. fejezet
Az igazi műalkotást az különbözteti meg a talmitól, hogy elfelejteni nem lehet. Véremmé vált, él bennem mindhalálomig.
Mesterkönyv - Írói nagyság
Az írónak úgy kell dolgoznia, mint az egyiptomi balzsamozóknak: be kell balzsamoznia a mesét az örökkévalóságnak.
Mesterkönyv - Irodalmi érték c. fejezet
A műalkotás egy szép rezgésnek a megörökítése. Egy lelki mámor feledhetetlenné tevése.
Mesterkönyv - Irodalmi érték
A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.
Morfiumcseppek c. fejezet
A házasság rózsás iga. Aki belédugja a fejét, véli, hogy rózsákba dugta. Rózsák leperegnek, lekopnak, s az iga marad. Józan szemmel ez tisztán látható, s voltaképpen nem házasodik senki, hanem egy nőt vesz el.
Morfiumcseppek c. fejezet
A világ szemében én csak kép vagyok. Egyiknek színes, másiknak csak árnyék; mindenképp csak annyira fontos, amennyire az ő élete érdekeit szolgálom, mint a citrom vagy a szőnyeg vagy a gyertya vagy egyéb tárgyak, amelyek a boltban megvehetők és használat után elvethetők.
Morfiumcseppek c. fejezet
Csak az az óra a miénk, amelyikben jól érezzük magunkat, a többi az ördögé.
Morfiumcseppek c. fejezet
Az én életem gyötrő nyugtalanságok láncolata volt olyasmikért, amiket ha elértem, nem voltak arányban az értük szenvedett gyötrelmekkel.
Morfiumcseppek c. fejezet
Az író a fantázia orgonistája. Az ő orgonája azonban az olvasó szívében muzsikál, s az író akkor művésze ennek a hangszernek, ha csak egy-egy billentyűt érint meg.