Liviu Rebreanu: Tallérok

(26 idézet)

Amitől félsz, attól nincs menekvés!

208. oldal, Icik Strul, a szökevény c. novella, 1985.

Megszokik az ember bármit ezen a világon.

199. oldal, Icik Strul, a szökevény c. novella, 1985.

Csak a kötelesség teljesítése adja meg az embernek az élet nyugalmát és a lelkierőt.

187. oldal, Katasztrófa c. novella, 13. fejezet, 1985.

A körülmények halomra dönthetik a legszilárdabb elhatározásokat is.

179. oldal, Katasztrófa c. novella, 9. fejezet, 1985.

17

Minden áruló gazember, bármilyen indok késztetné is árulásra.

177. oldal, Katasztrófa c. novella, 9. fejezet, 1985.

11

A hallgatásnál nincs nagyobb kínszenvedés a világon. A hallgatás fájdalmas, akár a nyílt seb, és gyászfekete, mint a halál.

138. oldal, Hattyúdal c. novella, 1985.

A szerelemben csak a jelennek van jelentősége. Aki a múltat firtatja, nem szeret igazán.

137. oldal, Hattyúdal c. novella, 1985.

A szerelem, legyen az bármily nagy, nem róható fel vétek gyanánt és nem lehet sajnálat tárgya.

135. oldal, Hattyúdal c. novella, 1985.

A féltékenység végső soron kalmárságot űz a szerelemmel, amikor örökké feltételekhez köti: csakis engem szeress, más után ne vágyakozz.

135. oldal, Hattyúdal c. novella, 1985.

Az önhittség nem illik össze a szerelemmel. Az önhittség önzővé teszi az embert, megkeményíti szívét, megzavarja látását. Az igazi szerelemhez az illik, hogy szerény, alázatos és bátortalan legyen. A legcsekélyebb érintés is fájdalmas számára, minden tekintettől megremeg, bármelyik pillantás a féltékenység vívódásai közé dobja. És csakis a féltékenység óvja meg az embert az oktalan vakságtól, a csalóka önhittségtől. A féltékenység mindig újabb és újabb kérdésekkel ostromol, mindig újabb és újabb válaszokat vár... Féltékenység a szerelem.

135. oldal, Hattyúdal c. novella, 1985.

Vér, halál, szenvedés, világ nyomorúsága, ez a háború.

121. oldal, Haláltánc c. novella, 1985.

Mihelyt elhallgat az ember, menten eléveszi a gond és a vágyódás.

102. oldal, Haláltánc c. novella, 1985.

Egy könnycsepp, amint szégyenlősen ott remeg szeretőd szempilláin, nagyobb és drágább kincs, mint a világ valamennyi asszonyának csókjai és ölelései.

77. oldal, Vallomás c. novella, 1985.

A csókok enyhítik a szomjúságodat, ám a könnyek oly nagy, emésztő és édes vágyakat támasztanak lelkedben, hogy azokat a csókok sem tudják csillapítani benned. A szemekből csörgedez a könny, a szerelem örök forrása; a szerelemből csörgedez a dal, a költészet, a szépség, a könnyek örök forrása.

77. oldal, Vallomás c. novella, 1985.

Szeretsz, szenvedsz, élsz: íme a szerelem szentháromsága.

77. oldal, Vallomás c. novella, 1985.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom