Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském!

Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském!

(18 idézet)

Geopen Kiadó

A Szputnyik, szívecském keserédes történet, mely a szerelem hatalmáról és fájdalmáról szól. A regény főhőse "K", aki beleszeret diáktársnőjébe, de ahogy az gyakran megesik, a lány szíve másért dobog...
A krimibe oltott szerelmi történet az emberi vágyakról szóló mély eszmefuttatásként bontakozik ki az olvasó előtt. Stílusa utánozhatatlan, "murakamis": egyrészt végtelenül könnyed, másrészt sejtelmes, izgalmas.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

RomantikusRegény

Vajon ebben a távolról sem tökéletes világban nincs-e helyük a céltalan dolgoknak is? Ha egy tökéletlen életből kivonunk mindent, ami céltalan, még a tökéletlenségét is elveszíti.

A föld nem azért vonszolja magát a nap körül, hogy az emberek élete csupa móka legyen és kacagás.

A jég hideg, a rózsa vörös, én meg szerelmes vagyok. És ez a szerelem magával ragad valahová. Ellenállhatatlan a sodrás, nincs választásom. Talán valami különleges helyre visz, ahol még sosem jártam. Veszély leselkedhet ott, ami végül csúnyán, halálosan megsebez. Lehet, hogy mindent elveszítek, de nincs visszaút. Sodródnom kell az árral. Még akkor is, ha belepusztulok, végleg eltűnök.

Minden olyan magyarázat vagy gondolatmenet, amely mindenre magyarázatot ad, könnyen rejthet magában csapdát. Tapasztalatból beszélek. Egyszer valaki azt mondta, ha valami egyetlen könyvvel megmagyarázható, azt nem érdemes megmagyarázni. Szóval ne vonj le elhamarkodott következtetéseket!

A magukat nyílt és őszinte embereknek mondók gondolkodás nélkül, önző ürügyekkel elérik, amit akarnak, és közben észre sem veszik, mit művelnek. A "mások érzéseire fogékonyak" pedig a legátlátszóbb hízelgésnek is bedőlnek. Mindez elég ahhoz, hogy föltegyem magamnak a kérdést: valójában mennyire ismerjük önmagunkat?

Idegenek hibái fölött ítélkezni könnyű - és igen kellemes.

Bármilyen közel kerül hozzánk valaki, nem könnyű nap nap után együtt lenni vele.

Mindennek, amiről azt hisszük, már tökéletesen föltérképeztük, a fonákján ugyanolyan mennyiségű ismeretlen lappang.

Minden történet elmondásának eljön az ideje. Különben örökre a titkod foglya maradsz.

Igazából nem a nagy dolgok fontosak, amiket mások találnak ki, hanem az apróságok, amiket mi magunk.

Miért kell az embernek ilyen magányosnak lennie? Mi végre mindez? Emberek milliói élnek ezen a világon, mind sóvárognak valami után, másoktól várják, hogy kielégítsék őket, mégis elszigetelik magukat. Miért? Csupán azért jött létre a föld, hogy az emberi magányt táplálja?

Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (...). De ez nem tart örökké. Az ébrenlét mindig eljön, hogy visszahozzon.

235. oldal

Behunytam a szemem, megpróbáltam fölidézni annyi elveszett szépséget, amennyit csak tudtam. Közelebb húztam őket, beléjük kapaszkodtam. Közben mindvégig tudtam, milyen röpke az életünk.

235. oldal

Az égbolt ragyogó színekben játszott. Úgy érezte az ember, hogyha beszívja a levegőt, az ugyanolyan kékre festi a tüdejét is.

110. oldal

Fájt, hogy testileg sosem szerethettük egymást. (...) Arról álmodoztam, hogy egy szép nap hirtelen jelentős átalakulás következik be. Noha erre csekély esély kínálkozott, azért még álmodozhattam róla, nem?

202. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom