William Shakespeare: Szonettek

William Shakespeare: Szonettek

(13 idézet)

Noran Libro Kiadó

"Shakespeare Szonettjei-t huszonegy éves koromban tolmácsoltam először; a mű 1921-ben jelent meg, majd második kiadásban 1923-ban. Ezt a szöveget nem engedtem többször kiadni, mert csakhamar elégedetlen lettem vele. Huszonnégy év alatt sokszor elővettem régi munkámat, s időnként elkészültem néhány szonett új fordításával. (...) Az idén, kerek háromszázötven évvel azután, hogy írásos emlék először jelezte e Szonettek létezését, tervem megvalósulhatott; úgy érzem adósságot törlesztek vele azokkal szemben, akik ifjúkori munkámat is becsülni tudták. Mostani szövegem nem átdolgozása a réginek, hanem teljesen új; az első fordítás sorainak hozzávetőleg talán csak egytizedét használtam fel. (...) Változatlanul hódolok e munkámmal Babits Mihály emlékének és szellemének: tudásával és szeretetével ő irányította első lépéseimet utamon Shakespeare világa felé."

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Verseskötet

Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.

LVII. szonett

Az ünnepnap azért kápráztat el,
Mert szürke napokból ragyog elő,
Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel
Itt-ott egy-egy igazi drágakő.

LII. szonett

Hízelgek a napnak: beragyogod,
Ha felhőfoltos is a végtelenség;
S a fekete éjnek: te csillagok
Nélkül is megaranyozod az estét.

XXVIII. szonett

Öl elgondolni, hogy, mint gondolat,
Nem ugrom hozzád mérföldeken át,
De, túl sok sár s víz keveréke, csak
Sírok, s várom az idő vigaszát.

XLIV. szonett

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet.

LXXV. szonett

Gyűlölsz, kedves? Már tudom, mi az ok:
Te látót szeretsz - és én vak vagyok.

149. szonett, 185. oldal

Ajka, melyet a szerelem
Formált, azt súgta: "Gyűlölöm!"
S imádtam én, reménytelen (...)
"Gyűlölöm" - ily szót odavet,
Majd így vált meg: "Nem kegyedet!"

179. oldal

Szeretlek, s ha nem vagy rá érdemes,
Még jobban megérdemlem, hogy szeress.

CL. szonett

Nincs menekvés, józan eszem a múlté,
Az őrület növő izgalma ráz;
Gondolatom s szavam: egy tébolyulté,
Ténytorzító, fecsegő kapkodás;

Mert esküdtem: szép vagy; s hogy: fény, üde;
Te, éjsötét, te, pokolfekete.

CXLVII. szonett

Ha el akarsz hagyni, hagyj el azonnal,
ne ha már végzett ezer törpe bánat;
de rohamozva jöjj: kóstoljam, ó jaj,
a legkeserűbb ízt, mely éri számat;
és semmi lesz a gond, ha rám pereg,
ahhoz képest, hogy elveszítelek.

XC. szonett

És árulás sujt minden szent Hitet
és Becsületet rút gyanu aláz.

LXVI. szonett

Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:
Az érdem itt koldusnak született.

LXVI. szonett

Én azt hiszem, nem a szememmel imádlak,
Az tudja, hogy hibád mily rengeteg;
Szívemnek jó, mit néma társa megvet,
A látvány ellenére az szeret.

CXLI. szonett

A szerző további könyvei:

William Shakespeare: Sok hűhó semmiértWilliam Shakespeare: Szeget szeggelWilliam Shakespeare: Rómeo és JúliaWilliam Shakespeare: Julius CaesarWilliam Shakespeare: Macbeth
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom