Müller Péter: Szeretetkönyv

Müller Péter: Szeretetkönyv

(171 idézet)

Alexandra Kiadó

Öt év után, hetvenedik születésnapjára új könyvvel jelentkezik a magyar spirituális irodalom legnépszerűbb mestere. A Jóskönyv, amely huszonharmadik kiadását éli, és elérte a kétszázezres példányszámot, sokunkat avatott be sorsunk és önmagunk új szemléletébe. A Szeretetkönyv továbbvisz a sorsproblémák, az önmegértés és a másik ember megértésének útján. Ahogy a Jóskönyv, a Szeretetkönyv is beszélgetőtárs. Ismeri a kérdéseinket, vívódásainkat. Az író tudja, hogy amikor a nő-férfi kapcsolatról, a szexualitásról, az anya-gyerek viszony nehézségeiről, az Istenszeretetről, a magány feloldásáról, szeretteink elvesztéséről faggatjuk, ezek a kérdések igazából mindig a szeretet egyetlen, legnagyobb kérdésére vezethetők vissza. Tudja, hogy minden gondunk mögött igazából ez az egyetlen szó rejlik, ezért evvel szólít meg. Szeretni segít.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Ezotéria

Ez a másikkal való széttéphetetlen egység kérdése. Hogy szeretem, és vele akarok lenni, vele akarok szenvedni, és vele akarok meghalni - mert számomra nagyobb gyötrelem, ha eltépik tőlem a szerelmemet, a lelkemhez, testemhez tartozó lényt, mint vállalni vele bármilyen poklot és szenvedést.

2. fejezet, Szeretsz engem?

Ha a közeledben van, akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő. A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is megváltozna körülötted, ha a közeledben van, aki számodra kedves. Ez az összetéveszthetetlen jelenlét-érzet, amikor az idegenség hirtelen ismerőssé válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted - a szeretet biztos jele.

2. fejezet, Szeretsz engem?

Nőiesnek csak azt a megnyomorított lényt nevezzük, aki alázatosan szolgálja férjét. Akinek nincs más életcélja, mint az anyaság - ha a gyereke felnő, akár meg is halhat, mert nincs miért élnie tovább. Ha valakinek az igazi természete el van nyomva - nyomorék. Nem egészséges ember.

280. oldal

62

A neurózis. A hisztéria. A depresszió. Az Igazi Férfi ezeket nem ismeri. Szomorú lehet, depressziós soha. Mert az már az önelvesztés jele. A depresszió nem egyéb, mint a szellem elárulásának a következménye. 

272. oldal

Nem az a baj, hogy férfiuralom van. Az még lehetne jó is. A baj az, hogy annak a férfinak, aki hatalmon van, fogalma sincs róla, hogy milyennek kéne lennie az igazi férfinak. Vagyis nem tudja a szerepét jól eljátszani - nem tud jól szeretni.

266. oldal

A lelki szeretet nem más, mint az érzéki szeretetnek egy magasabb minőségű, finomabb halmazállapota.

185. oldal

Az érzéki szeretet pedig hosszabb távon már nem működik, mert a legmulandóbb szeretet-forma. Ugyanaz a gond vele, mint mindennel, ami testi: időhöz kötött.

178. oldal

A kéj a teremtés boldogsága.

178. oldal

Az élet mindannyiunk jelmezét és maszkját felismerhetetlenül átvarázsolja. De ha valakit szeretsz, az alig változik a szemedben: eltelik hatvan-hetven év, és ugyanazt érzed a közelében. Ugyanazt a sugárzást, ugyanazt a szóval kifejezhetetlen érzést, hogy "ismerem!".

28. oldal

Felnőni azt jelenti, hogy letéped azt, aki eddig voltál, s belenősz abba, aki leszel.

11. fejezet, Gyermeki szeretet

Nincs árulkodóbb jele egy tönkrement kapcsolatnak, mint a tisztelet hiánya.

11. fejezet, Gyermeki szeretet

Aki nem tudja átélni a másik örömét, fájdalmát, aki képtelen belebújni egy másik ember lelkébe, aki nem éli át, hogy a másik ember önálló világ - az (...) nem tud szeretni még.

11. fejezet, Gyermeki szeretet

Senki sem tökéletes. (...) Ez távol van még. Mi még úton vagyunk. Amíg úton vagyunk, félünk. És szenvedünk. És "tökéletlenül" szeretünk. Nem baj. Ez a mi embersorunk. Szeretni tökéletlenül is gyönyörű.

7. fejezet, Hogyan lehet legyőzni a félelmet?

Ha valóban megszeretlek, s te megszeretsz engem: egyikünk sem lesz többé az, aki volt.

15. fejezet

Nemrég visszatértem ahhoz a meghatározáshoz, amely így hangzik: Isten legbelső monológjaink partnere. Amikor teljesen egyedül vagyunk, amikor legvégső magányunkban és legvégső őszinteségünkben önmagunkkal folytatunk párbeszédet, jogos, hogy belső beszélgetésünk partnerét Istennek nevezzük tekintet nélkül arra, hogy ateistának, vagy hívőnek tartjuk magunkat. A különbség csak akkor válik észlelhetővé, ha az ateista azt mondja, hogy ez csupán egy benső monológ, a hívő pedig azt, hogy párbeszédet folytat valakivel, aki nem ő. De valóban fontos, hogy a végső magány látszatmagány-e, vagy sem? Nem inkább az a fontos csak, hogy az őszinteségünket előhozza? Ha van Isten, meg vagyok győződve róla, hogy nem fogja rossz néven venni, ha valaki összetéveszti Őt saját magával.

Viktor Emil Frankl(átvett idézet)

318. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom