Marie de Rabutin-Chantal: Sévignéné levelei

Marie de Rabutin-Chantal: Sévignéné levelei

(3 idézet)

Európa Könyvkiadó

A mai olvasó előtt, ha „beleolvassa” magát ezekbe a levelekbe – nem pedig csak „belelapoz”, mint a sietős, tehát rossz olvasók teszik –, majdnem úgy jelenik meg, mint Sévigné márkiné vagy báróné (a rangja kétes, bár mi már nem törődünk vele, de a korabeli genealógusok és a jelenkori filológusuk szorgalmasan foglalkoztak ezzel a kérdéssel), mint egykori lelkes tisztelője előtt: nyitott kocsiban, hódító fiatalságában, fia és lánya társaságában jobbról-balról, mint Latona istenasszony, ahogy a régiek ábrázolták, a fiatal Apolló és Artemisz kíséretében. Ma a szem érzéki benyomását a levelek olvasása pótolja, s rajtuk keresztül, három század ellenére, e levelekből egy eleven és szeretetre méltó asszonyt és írónőt ismerünk meg, még akkor is, ha nem pletykákról vagy udvari mulatozásokról, hanem gyászról és botrányról beszél, még akkor is, ha öregkorában (mert ő sem maradt örökké fiatal, Latona istennőhöz való átmeneti hasonlósága ellenére sem) egyre többet elmélkedik a lélekről és a halálról.Tovább...

A mai olvasó előtt, ha „beleolvassa” magát ezekbe a levelekbe – nem pedig csak „belelapoz”, mint a sietős, tehát rossz olvasók teszik –, majdnem úgy jelenik meg, mint Sévigné márkiné vagy báróné (a rangja kétes, bár mi már nem törődünk vele, de a korabeli genealógusok és a jelenkori filológusuk szorgalmasan foglalkoztak ezzel a kérdéssel), mint egykori lelkes tisztelője előtt: nyitott kocsiban, hódító fiatalságában, fia és lánya társaságában jobbról-balról, mint Latona istenasszony, ahogy a régiek ábrázolták, a fiatal Apolló és Artemisz kíséretében. Ma a szem érzéki benyomását a levelek olvasása pótolja, s rajtuk keresztül, három század ellenére, e levelekből egy eleven és szeretetre méltó asszonyt és írónőt ismerünk meg, még akkor is, ha nem pletykákról vagy udvari mulatozásokról, hanem gyászról és botrányról beszél, még akkor is, ha öregkorában (mert ő sem maradt örökké fiatal, Latona istennőhöz való átmeneti hasonlósága ellenére sem) egyre többet elmélkedik a lélekről és a halálról. A „jókedv”, az eltökélt jókedv természetének alapja, írja róla legjobb barátnője, La Fayette-né, a regényírónő; a „szeretetreméltóság” pedig az a tulajdonság, amelyet Sévignéné, saját vallomása szerint, maga körül, a városban és az udvarban, korában és környezetében, a legszívesebben meghonosítana, ami egy kívánalmat fejez ki, vagyis valaminek hiányát vagy szűkös voltát oly korszakban és oly társadalomban, amely pedig Sainte-Beuve szerint és sok francia hiedelmében a legszebb és legszeretetreméltóbb korszak és társadalom volt Franciaországban. De ezek akár egyéni, akár írói jellegzetességek, elegendők-e ahhoz, hogy Sévignénét a franciák nagy klasszikusai s Levelei-t a francia irodalom remekei közé sorolják? Mert őt ez a kitüntetés érte. Amikor 1862-ben megindult a Grands Écrivains ma is irigyelt sorozata, mely Pascal, Corneille, Moliére, Bossuet, La Fontaine és más nagyok mellett az ő Levelei-t közölte elsőnek, tizennégy vaskos kötetben, életrajzzal és sok-sok jegyzettel: oly tisztesség érte, amely addig csak az ókori görög és római auctoroknak jutott osztályrészül.

Életrajz, napló

Ó, kicsikém, mennyire szeretném látni egy cseppet, a hangját hallani, megcsókolni, legalább futólag, ha másképp már nem lehet! Hát igen, hiába, az ilyen gondolatokat nem tudom elnyomni magamban. Nagyon hiányzik nekem, drágám: szívem-lelkem annyira gyötrődik, mióta elszakadtunk egymástól, hogy valóságos testi kínokat érzek.

78. oldal

Szeretem magát, magára gondolok, lépten-nyomon elérzékenyülök s jobban, mintsem óhajtanám, a maga ügyeivel bajlódom, szorongva találgatom, vajon mit gondolhat most; átérzem minden gondját-baját, s át is vállalnám, csak lehetne; őrizem a szívét, ahogy a szobáját őriztem valaha, kitessékelve az alkalmatlankodókat; egyszóval mind jobban tapasztalom, milyen az, mikor az ember valakit jobban szeret, mint önnönmagát: mert én így szeretem, drágám. Ezt gyakran mondják csak úgy a levegőbe; dobálóznak a nagy szavakkal. Én, hogyha mondom is, sose szajkó módra, én mélységes mélyen átérzem.

110. oldal

Most már többé-kevésbé helyrezökkentem; ha kell, össze tudom szedni magam, s néha négy-öt óra hosszat is egészen úgy viselkedem, mint más; de minden semmiség visszavet előbbi állapotomba: egy emlék, hely vagy szó, egy kis töprengés, s főképp a maga levelei, sőt az enyémek is, amikor írom őket, valaki, aki magáról beszél: megannyi szirt, melyen szétzúzódik az önuralmam, és ilyen szirt bőven akad.

77. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom