Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja

Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja

(7 idézet)

Európa Könyvkiadó

Ki volt ez a Rózsa Sándor? “A világ legkegyetlenebb gyilkos rablója” vagy “a legirgalmasabb szívű, szegénypártoló testvér”? Történelmi személyiség, köztörvényes bűnöző vagy a nép képzeletében született hős? Tudatos vagy sorsszerű a betyársága?
Rózsa Sándor rács mögé kerül. Megszökik, bujkál a Szeged környéki pusztán, és a maga módján tesz igazságot a hatalmukat fitogtató perszekutorokkal vagy a foglalkozásával visszaélő orvossal szemben – legalábbis a legenda szerint. Legenda ez, mese, még ha van is valóságalapja. Móricz legfőbb írói erénye pedig abban áll, amit ennek az alapvetően gyengéd, már-már lírai regényalaknak a története örvén a Nagyalföld egy tájának, Szegednek és környékének tizenkilencedik század eleji társadalmi és közigazgatási viszonyairól elmond. Az – Schöpflin Aladár szavaival – “föltétlenül hiteles”.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Magyar szépirodalomRegény

Senki úgy a barátjához nem ragaszkodott, mint a betyár. Mert a betyárnak ez az egy van, ha van: a barátja. Kiátkozta őtet apja, anyja, testvérei, de a barát kitart mellette.

Annál csodálatosabb azért nincs, mint az, hogy két ember, aki soha nem látta egymást, nem is fogja soha többet, azt se tudja egymásról, hogy ki lehet, mi lehet, melyik isten ege alá való - azért, ha véletlen csak egy szempillantásra összetalálkozik, annyira meg tudja egyik a másikat szúrni, hogy nem lehet azt többet elfelejteni.

A csillagok alatt c. fejezet

Nincs az az állapot, hogy még jobbat, még szebbet ne tudjon magának elképzelni az ember. A vágyak és az igények a lehetőségekkel nőnek.

A Csillagon c. novella

A magyar olyan, hogy szereti magát kikeseregni. Kesergés kell neki, nem a tett. Ha kedvére kisírhatja, kikáromkodhatja magát a magyar, akkor már akár el is engedi, hogy történjen valami.

262. oldal, Magyar Helikon, 1964.

Minél tovább hallgat az ember, annál nehezebben nyílik meg a szája.

125. oldal, Magyar Helikon, 1964.

A szegénység kitermeli a rosszaságot. A nyomor. Mert van tisztes szegénység is, amely sarkall, amely még nem látszik legyőzhetetlennek. Az ilyen szegények iparkodnak, ezek végeznek el minden munkát, ezek hozzák létre a nagy alkotásokat. De a nyomor az már semmit semmit sem csinál, csak árt. Pusztít, mint a szennyes árvíz.

107. oldal, Magyar Helikon, 1964.

Az emberben csak alszik a nagy tulajdonság. Veszély meg szeretet váltják ki belőle.

A szerző további könyvei:

Móricz Zsigmond: RokonokMóricz Zsigmond: PillangóMóricz Zsigmond: Forró mezőkMóricz Zsigmond: Légy jó mindhaláligMóricz Zsigmond: A fáklya
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom