Katarina Mazetti: Pingvinélet

Katarina Mazetti: Pingvinélet

(36 idézet)

Park Könyvkiadó

Egy Antarktisz felé tartó turistahajón ismerjük meg a regény három, egymástól mindenben különböző főhősét: a 32 éves, jó kedélyű Wilmát, a tanárnőt, aki egy rossz orvosi lelet után próbál még a lehető legtöbb pozitív élményre szert tenni az életében, Tomast, a tényfeltáró újságírót, aki, miután családja elhagyta, mély depresszióban szenved, és utolsó útjának szánja ezt az antarktiszi hajóutat; harmadikként pedig a független, kalandvágyó nyugdíjas asszonyt, Albát, aki szenvedélyesen járja a világot, és sajátos elméletét az állatok és az emberek viselkedésének hasonlóságairól szellemes feljegyzésekkel támasztja alá. Az utazás alatt Tomas és Wilma között lassan kialakul valamiféle kapcsolat, ám mindketten rejtegetik egymás elől súlyos titkukat...
Mazetti, szokásához híven most is könnyed stílusban és humorral jeleníti meg egyéni alakjait, miközben sok érdekes történetet és életet varázsol elénk. Mesél barátságról, szerelemről, találkozásról, elválásról, emberekről, állatokról, környezeti veszélyekről, a föld jövőjéről. A hideg, szélfútta Antarktiszon pingvinek, bálnák, és albatroszok között, eltávolodva hétköznapi életüktől a szereplők közelebb kerülnek egymáshoz és önmagukhoz is.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Romantikus

Miért kellene mindenre emlékeznünk? Én kiválasztom a legszebb emlékeimet, egy kicsit kifényesítem őket, ezt-azt hozzájuk teszek vagy elveszek belőlük. És így mindennap tudok örülni, ha másnak nem, hát annak, hogy ezekre még emlékszem!

224. oldal

Néha éles fényben meglátom magam a tükörben, és arra gondolok, hogy a bőröm alatt a csontjaim biztosan zokon vették, hogy milyen buzgón igyekszem elrejteni őket. Csak arra várnak, hogy végre ők is napvilágra kerüljenek.

225. oldal

- Mivel töltöttem az életemet? (...) Csak most, nyugdíj előtt teszem fel magamnak ezt a kérdést. Elégedjek meg azzal, hogy mind a négy unokám többé-kevésbé jól funkcionál? (...) Mintha az egész életemben homokvárat építettem volna, amelyek most egymás után dőlnek össze.
- De hát homokvárakat azért épít az ember, hogy lerombolhassa őket, és aztán újakat építsen! (...) Az építés a legjobb az egészben!

225-226. oldal

Sose utasíts vissza semmit, ami jót ígér... persze ameddig másoknak nem ártasz vele.

241. oldal

A szerelemnek végtelen sok arca van. Képtelenség holmi röntgenfelvételen kimutatni. Tökéletes párok is elválnak, sokszor alig néhány év múltán.

242. oldal

Minden ember jéghegy. Ne feledjük, hogy a személyiségünk kilenctizede a felszín alatt található. Ez teszi érdekessé az életet.

248. oldal

A szerző további könyve:

Katarina Mazetti: Elváltak és válófélben lévők panaszai

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom