 | Hamvas Béla: Patmosz(12 idézet) A Patmosz első része 1958 és 1964 között született esszéket tartalmaz. A bé-listázott Hamvas Béla 1954-től 1962-ig segédmunkás-raktáros Tiszapalkonyán; az ötvenes évek mindent elárasztó, fojtó politikai atmoszférája az esszékötetben mégis csupán sajátos madártávlatból jelenik meg. Hamvas, bár benne él, mégis fölötte áll, derűje, humora magasából lát rá e groteszk színjátékra. Mint mondja, a korrumpált világ őrjöngése egyetlen pillanatra se tévesszen meg senkit – aki tud a hiteles létről, a nem korrumpálható valóságról, a tragikomédia legsötétebb fordulatán is csak mosolyog. |
Szeretet az, amikor valakinek létnehézségeit magamra veszem, hogy annak életét szebbé tegyem.
Mirázs c. esszé
Nietzsche szerint, amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik.
Direkt morál és rossz lelkiismeret
A világ az a hely, ahol a dolog nem az, ahogy van, hanem ahogy hat. A világban az embert nem valódi élete, hanem színészi teljesítménye szerint ítélik meg.
Direkt morál és rossz lelkiismeret
Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja.
Direkt morál és rossz lelkiismeret
Valaki vagy él, és az élet ára a beszennyeződés, vagy nem akar beszennyeződni, de akkor az életről kénytelen lemondani.
Direkt morál és rossz lelkiismeret
A dolgok rendje, hogy az ember nemcsak hazudik, hanem azon felül be is kell bizonyítania, hogy igaza van.
Direkt morál és rossz lelkiismeret
Az ember asszimilációs képessége határtalan. Haeckel azt mondja, ha nem ég hamuvá, az ember a poklot is órák alatt megszokja.
Direkt morál és rossz lelkiismeret
Arra vonatkozólag, hogy a világ olyan, amilyen, senki részéről semmiféle panaszt nem vagyok hajlandó elfogadni. Nem kellett volna olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így legyen, és nem kell olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így is maradjon.
Direkt morál és rossz lelkiismeret
Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb.
A tett az embert magával rántja. Hová? A következményekbe. Amelyek alól nem lehet kibújni.
1. kötet, A mű elégetése
Mi az, amikor a várakozás hiábavaló, és már nincs mire várni? Az ember arra vár, hogy ne kelljen többé semmire és senkire várni, ne kelljen megállni és az arctalan homályba meredni, nincs többé küszöb és előszoba és börtön és ácsorgás, nem kell az órát öt percenként nézni ott, ahol nem történik és nem is fog történni semmi.
II.
A szerző további könyvei:
