Émile Zola: Párizs

Émile Zola: Párizs

(14 idézet)

Európa Könyvkiadó

Ezen a reggelen – január vége felé – Pierre Froment abbé, akinek a Montmartre-on emelkedő Szent Szív templomban kellett misét mondania, már nyolc órakor ott volt a dombon, a bazilika előtt. És mielőtt belépett volna, egy pillanatra végignézett Párizson, amelynek óriási tengere a lábánál terült el. Kéthavi rettentő hideg, hó és jég után Párizs belefulladt a komor, borzongó olvadásba. A nagy, ólomszínű égboltról vastag köd gyászleple hullott le. A város egész keleti része, a nyomor és a munka negyedei mintha elmerültek volna a vörhenyeges füstfelhőkben, amelyeken megérzett a műhelyek és a gyárak lehelete, míg nyugat felé, a gazdaság és az élvezet negyedei felé a köd megritkult, megvilágosodott, nem volt már egyéb, mint finom, mozdulatlan párafátyol.Tovább...

Ezen a reggelen – január vége felé – Pierre Froment abbé, akinek a Montmartre-on emelkedő Szent Szív templomban kellett misét mondania, már nyolc órakor ott volt a dombon, a bazilika előtt. És mielőtt belépett volna, egy pillanatra végignézett Párizson, amelynek óriási tengere a lábánál terült el. Kéthavi rettentő hideg, hó és jég után Párizs belefulladt a komor, borzongó olvadásba. A nagy, ólomszínű égboltról vastag köd gyászleple hullott le. A város egész keleti része, a nyomor és a munka negyedei mintha elmerültek volna a vörhenyeges füstfelhőkben, amelyeken megérzett a műhelyek és a gyárak lehelete, míg nyugat felé, a gazdaság és az élvezet negyedei felé a köd megritkult, megvilágosodott, nem volt már egyéb, mint finom, mozdulatlan párafátyol. A látóhatár kerek vonalát alig lehetett megsejteni, a házak határtalan mezeje olyannak látszott, mint valami kőkáosz, teleszórva veszteglő pocsolyákkal, amelyek halvány párával töltötték meg a mélyedéseket, s amelyekből koromfeketén váltak ki az épületek és a magas utcák gerincei. Egy titokzatos Párizs, köddel fátyolozva, mintegy eltemetve valami tűzvész hamuja alá, féli eltűnve már a szenvedésben és szégyenben, amit óriási tömege rejtegetett.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

VilágirodalomRegény

A nap az egyetlen igazság, az mindenkiért lángol az égen, szegénynek és gazdagnak ugyanazzal a mozdulattal adja pompáját, fényét, melegét, minden életnek forrását.

443. oldal

Csak a tudomány forradalmár, a tudomány elegendő lesz, hogy ne csak az igazságot, de igazságosságot is teremtsen, ha ugyan az igazságosság lehetséges ezen a földön.

387. oldal

A haladás csak összeütközések és harcok eredménye, a világot csak az ellentétes erők küzdelme hozta létre.

181. oldal

A marakodó szocialista szekták közös bűne a munka önkényes megszervezése; szolgaságba hajtják az egyént a közösség hasznára.

180. oldal

A lopás csak egyik fajtája a kikényszerített visszatérítésnek.

178. oldal

A tudomány egymaga fogja megoldani az emberi, társadalmi és vallási problémát.

177. oldal

Lángész csak a társadalom talajából virágzik ki, a nagy művészetben csak korának hite lángolhat.

169. oldal

Az élet éppen úgy származik az ujjakból, mint az agyból, ha egyszer élőlényeket teremt valaki.

168. oldal

Az örökkévalóság vonása csak a művész együgyű ártatlanságában van, aki igen alázatosan és mélységes hittel áll meg a mindig szép természet előtt.

168. oldal

Az igazi ifjúság az egyetemeken, a laboratóriumokban, a könyvtárakban van. Ez a dolgozó ifjúság fogja meghozni a holnapot, nem pedig az asztaltársaságok, kiáltványok és extravaganciák ifjúsága.

163. oldal

Mindig az én a középpont, az egyén mindig azt kívánja, hogy önmagában és önmaga által legyen boldog.

161. oldal

A tudománynak egyetlen lépése közelebb juttatja az emberiséget az igazságosság és igazság rendszeréhez, mint százesztendős politizálás és társadalmi lázadás. A tudomány maga elsöpri a dogmákat, elsodorja az isteneket, világosságot és boldogságot teremt.

121. oldal

Minden kérdés megváltozik aszerint, hogy milyen szempontból nézzük.

70. oldal

A szeretetben mindhalálig reménykedni kell.

7. oldal

A szerző további könyvei:

Émile Zola: Mouret abbé vétkeÉmile Zola: NanaÉmile Zola: A PatkányfogóÉmile Zola: Hölgyek örömeÉmile Zola: Lourdes
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom