William Shakespeare: Othello

William Shakespeare: Othello

(58 idézet)

Európa Könyvkiadó

Az Othello a megcsalt bizalom, a tőrbe ejtett nemes gyanútlanság halhatatlan tragédiája. A gonosz Jago ármánykodása azért tudja végzetes féltékenységbe sodorni a színes bőrű hadvezért, mert Othello Desdemona szerelmében a világba s az emberi tisztaságba vetett bizalmának zálogát látta. Hűsége azért volt fontosabb számára mindennél.
Desdemona ezen az estén szomorúan és balsejtelmekkel tele készül lepihenni. Féltékeny férjének durva viselkedése elszomorította, de iránta való feltétlen odaadását nem csökkentette. Elszenderül már, amikor a mór gyilkos szándékkal hálótermébe ér. És Othello nem hisz a rémülten védekező, ártatlanságát bizonygató Desdemónának: könyörtelenül megfojtja imádott, gyönyörű hitvesét.
Emília fedezi fel úrnője halálát, és fellármázza az egész erődöt, vádolva a mórt, bár Desdemona utolsó szavával is szeretett urát védte: tagadta, hogy ő a gyilkos.Tovább...

Az Othello a megcsalt bizalom, a tőrbe ejtett nemes gyanútlanság halhatatlan tragédiája. A gonosz Jago ármánykodása azért tudja végzetes féltékenységbe sodorni a színes bőrű hadvezért, mert Othello Desdemona szerelmében a világba s az emberi tisztaságba vetett bizalmának zálogát látta. Hűsége azért volt fontosabb számára mindennél.
Desdemona ezen az estén szomorúan és balsejtelmekkel tele készül lepihenni. Féltékeny férjének durva viselkedése elszomorította, de iránta való feltétlen odaadását nem csökkentette. Elszenderül már, amikor a mór gyilkos szándékkal hálótermébe ér. És Othello nem hisz a rémülten védekező, ártatlanságát bizonygató Desdemónának: könyörtelenül megfojtja imádott, gyönyörű hitvesét.
Emília fedezi fel úrnője halálát, és fellármázza az egész erődöt, vádolva a mórt, bár Desdemona utolsó szavával is szeretett urát védte: tagadta, hogy ő a gyilkos. Emilia most már látja, milyen jóvátehetetlen vétket követett el, amikor férjének átadta asszonya kendőjét. Leleplezi Jago ármányait; az vak dühében leszúrja.
Othello ráébredt tragikus tévedésére: emberfeletti fájdalmában megtisztulva visszanyeri az őrjöngő féltékenységtől mostanáig eltorzított eredeti emberi nagyságát. Örömkönnyeket sír, hogy Desdemonát ismét ártatlannak tudja, nem várja meg Velence ítéletét, hanem összefoglalva tragédiáját: nem okosan de nagyon szeretett - egy tőrszúrással bevégzi életét. A gonosz Jago kínpadon bűnhődik iszonyú vétkeiért.

Világirodalom

Az idők méhében sok minden vajúdik, ami várja, hogy világra szüljék.

I. felvonás, III. szín

Nem lehetünk mind urak, s nem dukál
A hűség minden úrnak. Persze látsz
Hajbókolót és görnyedőt sokat,
Ki boldogan cipeli szolgaláncát,
Míg él - akár gazdája szamara,
Csak abrakért - s ha megvénül, kidobják!
Ostort a jó baromnak! Van viszont,
Ki szolga-köntöst, szolga-arcot ölt,
De szívét önmagának őrzi meg,
S míg tetteti, hogy dolgozik uráért,
Csak hízik rajta, s megtömve zsebét,
Magának hódol. Ennek van esze.

I. felvonás, I. szín

Te dudva,
Ki szép vagy és oly édes illatú,
Hogy elzsongítasz. - Minek is születtél!

VI. felvonás, II. szín

Apák, ne szín szerint ítéljetek
A lányotok szívéről. Nincs varázslat,
Amely a szüzek ifjú erejét
Megrontja?!

I. felvonás, I. szín

A törött kard még mindig többet ér
A puszta kéznél.

I. felvonás, III. szín

Aki búval adós, mit tegyen?
A türelemtől kölcsönt hogy vegyen?
Az ilyen rigmus két irányba néz,
A fele epe, másik fele méz.

I. felvonás, III. szín

Bárgyúság életben maradni, ha az életünk gyötrelem. S hogyha a halál az orvosunk, akkor az a recept, hogy haljunk meg.

I. felvonás, III. szín

Négyszer hét éve, hogy nézzem a világot, s mióta különbséget tudok tenni jótett és sértés közt, még nem találtam embert, aki értett volna hozzá, hogy szeresse önmagát. Mielőtt kiejteném a számon, hogy egy tyúkért vízbe ölöm magam, inkább elcserélném emberi mivoltomat egy páviánnal.

I. felvonás, III. szín

Ha életünk mérlegén a józan ész serpenyője nem egyensúlyozná a szenvedély serpenyőjét, a vér és természetünk aljassága a legőrültebb végletekbe ragadna: de hát eszünk is van, lehűtni dühöngő indulatainkat, húsunk háborgását, zabolátlan vágyainkat; amit te szerelemnek hiszel, én azt vágyak sarjadékának veszem.

I. felvonás, III. szín

Az asszonynak meg kell változnia, mert fiatal; ha jóllakott a férfi testével, majd belátja, hogy beleválasztott; változatosság kell neki mindenáron.

I. felvonás, III. szín

Ne gondoljuk a férfiról, hogy isten,
És ne várjuk, hogy oly gyöngéd legyen, mint
Egy vőlegény.

III. felvonás, IV. szín

Ha fáj az ujjad, fájdalmaidat
Az egészséges tagok is megérzik.

III. felvonás, IV. szín

Százhatvan óra szerelmes magányban
Sivárabb, mint százhatvan óra máskor.

III. felvonás, IV. szín

Kelj barlangodból, jöjj, fekete bosszú!
Szerelem, add át trónod s koronád
A zsarnok gyűlöletnek!

III. felvonás, III. szín

A becsület bolond,
S amiért munkál, azt veszíti el.

III. felvonás, III. szín

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ