Stefan Zweig: Nyugtalan szív

Stefan Zweig: Nyugtalan szív

(10 idézet)

Szelle és Társai Könyvkiadó

Anton Hofmiller hadnagyot, a Monarchia közös hadseregének ifjú ulánustisztjét egy isten háta mögötti magyar garnizonba helyezik. A szolgáltatás egyhangú, a kaszinóban az unalomig ismert arcok veszik körül, szívesen fogadja hát a vidék földbirtokosának, Kékesfalvynak vacsorameghívását. A pazar környezet,a nemes borok, a muzsika mámorossá teszi a fiatal tisztet, aki hajszál híján elmulasztja az udvariasság alapvető kötelességét: táncra kérni a házikisasszonyt. Ám ez végzetes hibának bizonyul, tragikus következményei egész életére árnyékot vetnek. Stefan Zweig - Freud lelkes híve - páratlan szuggesztivitás ábrázolja Hofmiller hadnagy "nyugtalan szívének" vergődését szánalom és közöny, nagylelkű szeretet és gyáva megbánás, önfeláldozás és önzés között, háttérként felvillantva egyet a világháború küszöbén álló Monarchia ezer arca közül.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Eddig azt hittem, hogy a szív leggonoszabb gyötrelme a szerelmi vágy és bánat. De ebben az órában megsejtettem, hogy van még egy másik, talán kegyetlenebb gyötrelem, mint vágyódni és vágyakozni, mégpedig az, ha akaratunk ellenére szeretnek bennünket és nem tudunk védekezni e tolakodó szenvedély ellen. Látni, hogy valaki közvetlen közelünkben elég vágyakozásának tüzében, és tehetetlenül állni mellette, mert nincs bennünk erő, képesség és hatalom, hogy kimentsük a lángokból. Aki boldogtalanul szerelmes, az időnként fékezni tudja szenvedélyét, mert nemcsak áldozata, hanem okozója is a bajnak; és ha a szerelmes ember képtelen uralkodni szenvedélyén, akkor legalább a maga hibája miatt szenved. Menthetetlen azonban az, akit szeretnek és nem tudja a szerelmet viszonozni, mert ennek a szenvedélynek a mértéke és határa már nem tőle függ, hanem kívül esik erején, és tehetetlen minden akarás, ha egy másik ember őt akarja.

228. oldal

Aki csak egyetlen emberen is segít, ezzel betölti életének értelmét, akkor igazán megéri, hogy az ember másoknak adja át magát, végső erejéig, sőt erején túl is. Akkor jogos lenne minden áldozat, és még a hazugság is - amely másokat boldoggá tesz - fontosabb, mint minden igazság.

316. oldal

Ha egy nő egyszer elárulta vonzalmát egy férfi iránt, akkor kettőjük között tüzes, rejtélyes, veszedelmes levegő rezeg. A szerelmesek mindig félelmetes tisztánlátással érzik meg, hogy mit érez irántuk valójában a szeretett ember, és mert a szerelem a maga lényének következtében mindig a határtalant akarja, ezért szükségszerűen ellenszenves, elviselhetetlen számára minden, ami határolt, ami korlátolt. A másik gátjai és gátlásai mindig megéreztetik vele az ellenállást, s abból, hogy nem adja oda magát teljesen, joggal érzi a titkolt ellenkezést.

292. oldal

Tulajdonképpen minden cselekedetünknek a hiúság a legerősebb mozgatórugója, és kivált a gyenge jellemek esnek áldozatul a kísértésnek, hogy olyat tegyenek, ami kifelé erőnek, bátorságnak, elszántságnak látszik.

262. oldal

Hiábavaló akkor a leggyöngédebb visszahúzódás is, hasztalan mindenféle udvarias kitérő szó, sértő az egyszerű barátság felkínálása, ha a nő egyszer elárulta sebezhetőségét, a férfi ellenállása akkor menthetetlenül kegyetlenséggé válik és véletlenül is bűnössé, ha nem fogadja el a szerelmet.

229. oldal

A megkötöttség minden formája a lélek tulajdonképpeni erejét köti meg, s (...) az ember igazi értéke csak akkor kerül előtérbe, amikor megszabadul az elfogódottságtól.

56. oldal

Ha töprengeni kezdenénk földünk mai nyomorúságáról, akkor - tisztán látom - nem alhatnánk többé nyugodtan, és minden mosoly ráfagyna az ajkunkra. Csakhogy sohasem az elképzelt, láthatatlan szenvedés rohanja meg és őrli fel az embert, hanem csak az rázza meg és sújtja le, amit részvétet érzően, szenvedő szemekkel meglátott a lelke.

47. oldal

A bátorság gyakran nem más, mint kificamodott gyengeség.

14. oldal

Nem kell mindig hinni abban, amit szeretnénk igaznak tartani.

10. oldal

A lélek hangulata mindig különös véletlenektől függ, és gyakran éppen a legjelentéktelenebb külsőségek növelik vagy csökkentik bátorságunkat.

102. oldal

A szerző további könyve:

Stefan Zweig: A változás mámora

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom