Eric-Emmanuel Schmitt: Noé gyermeke

Eric-Emmanuel Schmitt: Noé gyermeke

(8 idézet)

Európa Könyvkiadó

"Zsidónak lenni akkortájt azt jelentette, hogy az embert nem nevelhették a saját szülei, nem viselhette a saját nevét, nem engedhette szabadjára az érzéseit, és folyton hazudoznia kellett. Hát mi volt ebben csábító? Katolikus árva szerettem volna lenni" - eleveníti fel háborús éveit Joseph, akit kisgyerekként, kor- és sorstársaival együtt, egy Sárga Villának nevezett egyházi diákotthonban bújtat egy pap, Pons atya...
Eric-Emmanuel Schmitt az utóbbi évtized egyik legolvasottabb francia szerzője. Könyveit huszonöt nyelvre lefordították már, magyarul eddig az Oszkár és Rózsa mami, illetve az Ibrahim úr és a Korán virágai jelent meg. Színdarabjait az egész világon játsszák. Új könyve, a Noé gyermeke újabb megható és meggyőző tanúságtétel az emberség, a különbözőségeket, vélekedéseket és hiteket egyesítő szeretet mellett.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

RegényVallás

Az ember attól még nem talál vissza a szüleihez, hogy megöleli őket.

119. oldal

A háborúban az a legveszélyesebb, hogy hozzászokik az ember. Hozzászokik a veszélyhez.

93. oldal

Lehet-e kötelezni valakit a szeretetre? Utasíthatja-e az ember a szívét? Kétlem. A nagy rabbik szerint a tisztelet a szeretet fölött áll. Örökös feladatunk. És mindenki képes rá. Azokat is tudom tisztelni, akiket nem szeretek vagy akikhez semmi közöm. De szeretni? Szükség van-e szeretetre, ha tisztelek valakit? A szeretet nehéz dolog, nem tudni, mi idézi elő, nem lehet irányítani, nem tudni, meddig tart.

92-93. oldal

Az emberek komiszak egymással, de ez nem Isten baja. Szabadnak teremtette az embert. Az örömük és a fájdalmuk nem függ össze a jó és a rossz tulajdonságainkkal.

85. oldal

Bizonyos érzések, legyen az öröm vagy bánat, olyan erősek, hogy szinte beléjük roppan az ember.

84. oldal

Ha csak az igazságot tiszteled, nem sok mindent fogsz tisztelni."Kétszer kettő négy" lesz a hitvallásod. Mégis rengeteg kiszámíthatatlan dologgal szembesülsz majd, érzésekkel, normákkal, értékrendekkel, döntésekkel, megannyi lüktető, törékeny szerkentyűvel. Nem lesz bennük semmi kiszámítható. Nem azt kell tisztelni, ami bizonyos, hanem azt, amit kaphatsz.

72. oldal

Ne is kérdezzék, milyen volt az anyám: le lehet-e írni a napfényt? Melegség, erő, vidámság sugárzott belőle. Jobban emlékszem arra, milyen hatással volt rám, mint a vonásaira. Mellette folyton nevettem, nem érhetett semmi baj.

13. oldal

Amikor az ember vár, nem tudja, örömben van-e része vagy kínban; az ugródeszka szélén még nem tudni, sikerül-e az ugrás. Belehalok-e vagy megtapsolnak.

10. oldal

A szerző további könyvei:

Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mamiEric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom