Rácz Zsuzsa: Nesze neked Terézanyu!

Rácz Zsuzsa: Nesze neked Terézanyu!

(30 idézet)

Ulpius-ház

Kéki Kata – alias Terézanyu –, a munkanélküli újságíró egy csapásra válik ismert szerzővé, mint a mesékben. Ám a siker úgy katapultálja ki életéből a főhőst, hogy a fal adja a másikat. Terézanyu ijedtében világgá megy, meg sem áll az Óperencián túlig. Pedig még sosem járt ilyen közel ahhoz, amit mindig is keresett...

Romantikus

Édes jó anyanyelvünkben biztosan nem véletlenül termett hasonlóra ez a három szó: a könyvek, a könnyek és megkönnyebbülés.

207. oldal

Ha férjhez megyek egyszer, mire is mondok pontosan nemet az igennel?

330. oldal

Mosolygott rám. Tetőtől talpig, egy méter kilencvenkét centi színmosoly. Hogyan tud egy ember a karjaival, a lábaival, a hosszú, imbolygó felsőtestével egyszerre mosolyogni?

181. oldal

169

Egy láthatatlanságra kárhoztatott gyermek a csillagokat is képes lehozni az égről, csak hogy végre láthatóvá váljék. De az egész diadal fabatkát sem ér, ha az egyetlen ember, akinek elismerése után egész életében ácsingózott, nem vesz róla tudomást.

165. oldal

Az egyedüllét soha vissza nem térő alkalmat kínál arra, hogy a belső csendben az ember végre meghallja saját, igazi hangját. Ez a belső hang gyógyító és vigasztaló, akár sorsfordító változtatásokat képes elindítani az életedben!

144. oldal

Az egyedüllét csendje olyan, mint a csend a víz alatt. Mintha mélyen a felszín alatt úszna az ember, fülében csak a vére dobol, és néha, ha megcsörren a telefon, kiemelkedhet végre levegőért. De minél ritkábban csörren meg, annál ritkábban jut levegőhöz. Ezt a súlyos csöndet nem oldja sem rádió, sem tévé hangja, csak egy másik hús–vér ember közelsége hozhat megkönnyebbülést.

131. oldal

Szeretni mindig is mámorítóbb érzés, mint szeretve lenni. Hát még mennyivel biztonságosabb.

80. oldal

Dicséretei olyan állhatatosan melengették didergéshez szokott lelkemet, mint egy merülőforraló.

73. oldal

Az a legfontosabb, hogy az ember rátaláljon a belső egyensúlyára. Az írás erre kiváló spirituális eszköz.

69. oldal

Úgy szerettem volna magamhoz ölelni néha, de eltolt magától, még karácsonykor is a fa alatt. Azt hiszem, a szeretet minden megnyilvánulása vak riadalmat keltett benne.

59. oldal

Mi közöm ehhez az egész felhajtáshoz, ami momentán az életem?

51. oldal

Egyáltalán, mi az isten az a boldogság? Mondja már meg valaki nekem, de tényleg.

51. oldal

Ez a baj az író emberekkel egyébként, hogy intellektuálisan (is) végtelenül hiúak. Rém komolyan bírják venni magukat.

49. oldal

Be kellett látnom, hogy senkinek nem tudok segíteni. Édes mindegy, hogy mit mondok vagy mit írok, attól senkinek az élete se jobb, se rosszabb nem lesz.

48. oldal

Egy könyv nem képes gyökeresen megváltoztatni az ember életét. Néhány ezer betű, ugyan, milyen megváltó hatalommal bírna bárki élete fölött?

36. oldal

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ