Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

(12 idézet)

Magvető Kiadó

A vadnyugat lidércei kísértenek a vidéken, csak hősök nincsenek már - annál több az áldozat. Halott emberek mindenütt: bűnözők, bűnüldözők és olyanok, aki számára haláluk pillanatában sem adatik meg a felismerés, hogy bármi közük lehetne az eseményekhez. Bell, az öreg seriff utolsó küldetése ez nyomozás, aki a kifordult világban már csak annyit tud biztosan, hogy szereti a feleségét. Ellenfele, Chigurh, a gyilkológép semmiféle hasonlóságot nem mutat a prófétákkal, mégis prófétai elszántsággal szolgálja a halált. Brutálisan és kevés szóval öl. Ahogy szűkszavúak a rendőrök és a kábítószercsempészek is, akik sorra halnak meg a sivatagban. Az ő háborújúkba - mely rég nem az igazság, a morál és a becsület ege alatt zajlik - keveredik bele egy fiatalember (Moss) vadászat közben, mikor véletlenül bűnözők hulláiba botlik, és annyi pénzbe, amennyivel bármilyen élet mindenestől megváltoztatható. A pénz és az ő nyomába szegődik Chigurh - úgyhogy inkább ez a hajsza forgatja fel végérvényesen az életét. Hogy sikerül-e túlélnie? McCarthynak mindenképp sikerül sokkoló erővel ábrázolni ezt a roncs világot és "hőseinek" sajátosan durva nyelvét.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Én csak azt fogadtam meg neked, hogy "jóban-rosszban", de ebédről szó se volt.

356. oldal

Bizonyos életkor után az ember már semmilyen változásnak se örül.

356. oldal

Nem sok jó van az öregségben (...), csak az, hogy nem tart sokáig.

330. oldal

Ha az ember ingoványos talajra téved és nem áll elég biztosan a lábán, azzal mindig felhívja magára az ellenségei figyelmét.

297. oldal

Újrakezdés nincsen. Ez itt a lényeg. Minden egyes lépése az embernek végérvényes. Nem lehet visszacsinálni. Soha semmit. (...) Te, amikor reggel felébredsz, azt hiszed, hogy ami tegnap volt, az már nem számít. Pedig az a helyzet, hogy csak az számít. Mert más nincs is. Ebből áll az élet. Ezekből a napokból. Nincs más, csak a napok, ahogy telnek.

265. oldal

Ha én lennék a Sátán, és azon törném a fejemet, hogy mivel tudnám térdre kényszeríteni az emberiséget, a kábítószernél jobbat valószínűleg nem tudnék kitalálni.

254. oldal

Az egyik dolog, amire az ember rájön, ahogy öregszik, hogy nem minden barátja fog együtt megöregedni vele.

252. oldal

Az ellenségtől való rettegés olykor vakká teszi az embereket, és észre sem veszik a közvetlen közelben leselkedő veszélyeket, s főleg azt, hogy ők maguk is célponttá válhatnak.

233. oldal

Az igazság sose változik. Mindig megmarad igazságnak, ahogy a sót se lehet elsózni. Mert az igazság az igazság. Egyszer valahol azt hallottam, hogy az igazság olyan, mint a szikla, (...) és erre én is rábólintok. Sőt, azt mondom, hogy az igazság akkor is igazság lesz még, amikor a szikla rég elporlad már.

144. oldal

Az emberek sokat panaszkodnak, hogy mindenféle kellemetlenség történik velük, amire pedig nem is szolgáltak rá, a jó dolgokról viszont általában megfeledkeznek. Főleg arról, hogy azokat ugyan mivel érdemelték ki.

106. oldal

Az emberek azt hiszik magukról, hogy tudják, mit akarnak, pedig ez általában nincs így. Azért néha szerencsés esetben mégis beteljesül, amit akarnak.

106. oldal

Rendes emberek közt rendet tartani nem nagy dolog. Semmiből se áll. Gazemberekkel meg úgyse boldogul senki.

75. oldal

A szerző további könyvei:

Cormac McCarthy: Az útCormac McCarthy: A síkság városai

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom