Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja

(48 idézet)

Könyvmolyképző Kiadó

Edmond Dantés tengerészt igazságtalan vádak alapján életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélik a világ legbiztonságosabbnak hitt börtönében. If várából eddig még soha senkinek sem sikerült megszöknie. A rabságban barátságot köt a rejtélyes Faria abbéval, aki tanítványává fogadja, és egy hatalmas kincs lelőhelyének titkát is rábízza.
Amikor az abbé meghal, Dantés az egyetlen lehetséges menekülési módot választja: bevarrja magát a papnak szánt halottas zsákba, melyet a mit sem sejtő fegyőrök a tengerbe vetnek. Egy közeli szigeten ér partot, majd felveszi egy csempészhajó, amely hamarosan kiköt Monte Cristo szigetén. Dantés alig tud hinni a szerencséjének: pontosan ezt a szigetet említette az abbé, amikor a mesés kincsekről beszélt! A pap útmutatásai alapján rá is lel az elásott középkori kalózkincsre. Immár gazdagon és új névvel visszatér Franciaországba, hogy beteljesítse a börtönben tett esküjét: bosszút álljon azokon a gazembereken, akik igazságtalanul börtönbe juttatták, és megtalálja ifjúkori szerelmét, akitől a fogságban töltött tizennégy év talán örökre elszakította...

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

VilágirodalomRomantikus

Sohasem beszéltek arról, hogy szeretik egymást. Úgy nőttek fel egymás mellett, mint két fa, amelynek gyökérzete közös talajban, ágazata a levegőben, illata az égben keveredik össze. Csak az a vágyuk volt közös, hogy inkább választották volna a halált, mint azt, hogy akár egy napra is elváljanak egymástól.

1. kötet, 2. könyv, 12. fejezet, 372. oldal, 1984.

A szív összetörik, ha a reménység langyos áradata már nagyon is eltöltötte, és utána a rideg valóság ront rá!

1. kötet, 2. könyv, 3. fejezet, 249. oldal, 1984.

Ön a barátom. (...) Nyomorult életem egyetlen vigasza, akit az ég adott nekem. Ha kissé későn is, de végül is nekem adta ezt a megbecsülhetetlen ajándékot, és hálát mondok ezért. Abban a pillanatban, amikor örökre búcsút veszek öntől, azt kívánom, találja meg a boldogságot és mindazt a jót, amit megérdemel.

1. kötet, 19. fejezet, 206. oldal, 1984.

Néha a nem remélt boldogság bekopogtat azoknál, akikkel a sors régóta mostohán bánt.

1. kötet, 2. könyv, 2. fejezet, 238. oldal, 1984.

Az igazi kincsem (...) nem az, amely Monte Cristo sötét sziklái alatt vár reám, hanem (...) az a tudás, amellyel ön megvilágosította az agyamat, azok a nyelvek, amelyekre ön tanított meg, azok a különböző tudományok, amelyeket az ön mélységes tudása olyan könnyen érthetővé tett számomra, és a világos alapelvek, amelyekre visszavezette őket - ezek az én kincseim, barátom, ezzel tett ön engem gazdaggá és boldoggá. Higgyen nekem, vigasztalódjék, többet ér ez nekem, mint akárhány tonna arany és gyémánttal teli láda, még akkor is, ha ezek nem volnának éppolyan bizonytalanok, mint azok a felhők, amelyeket reggel a tenger fölött látunk és távolból szárazföldnek vélünk, de amint közeledünk feléjük, szertefoszlanak.

1. kötet, 19. fejezet, 202-203. oldal, 1984.

A filozófiát nem lehet megtanulni. A filozófia a tudományok összesítése, amelyeket a tudást alkalmazó lángész szerzett meg magának.

1. kötet, 17. fejezet, 180. oldal, 1984.

Vannak olyan gondolatok, amelyek az agyból erednek, és vannak olyanok, amelyek a szívből fakadnak.

1. kötet, 16. fejezet, 165. oldal, 1984.

Az mindig sürgős, hogy boldogok legyünk (...), mert amikor valaki már sokat szenvedett, nagyon nehezen hisz a boldogságban.

1. kötet, 3. fejezet, 32. oldal, 1984.

Az ember nem arra született, hogy könnyen (...) elérje a boldogságot! A boldogság olyan, mint az elvarázsolt szigetek palotái, amelyeknek kapuit sárkányok őrzik. Harcolni kell érte, hogy meghódítsuk.

1. kötet, 5. fejezet, 43. oldal, 1984.

Itt vagy hát, emberi gőg és önzés! Végre ismét előttem áll az ember, aki fejszecsapással akarja agyonütni a mások hiúságát, de ha a magáét csak egy tűszúrás éri, már magánkívül van.

Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend.

Mi a halál? Egy fokkal közelebb kerülök a nyugalomhoz, és talán kettővel közelebb a csendhez.

Szerencsétlenség kell ahhoz, hogy kiaknázzuk az emberi értelem titkos képességeit.

112. oldal

Az erkölcsi sebeknek megvan az a különlegességük, hogy el lehet rejteni őket, de egészen sohasem gyógyulnak be. Amint hozzájuk érnek, újra meg újra fájdalmat okoznak, könnyen vérezni kezdenek, mindig elevenek és érzékenyek maradnak.

III. kötet, 108. oldal, Az ítélet

Nincs ezen a földön sem boldogság, sem boldogtalanság, a két fogalmat csak összehasonlítani lehet. Csak aki a legnagyobb fokú boldogtalanságot átérezte, az tudja átérezni a legnagyobb boldogságot is.

III. kötet, 439. oldal, Október ötödike

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom