Vlagyiszlav Tyitov: Minden halállal dacolva

Vlagyiszlav Tyitov: Minden halállal dacolva

(9 idézet)

Kossuth Kiadó

A szovjet irodalmi élet egyik idei szenzációja egy fiatal bányász regénye, amelyet a kétmillió példányos "Junoszty" közölt.
Új Nyikolaj Osztrovszkij? Tyitov életét ismerve valóban kézenfekvő ez a párhuzam. Őt is, akárcsak Osztrovszkijt, a rendkívüli élethelyzet tette íróvá.
Tyitov mindössze harminckét esztendős. A bányában, miközben társait mentette, olyan sérüléseket szenvedett, hogy mindkét karját amputálni kellett. Az orvosok már-már lemondanak róla, mert nemcsak a fizikai állapota aggasztó, hanem lelkiereje sincs a gyógyuláshoz. Nincs életkedve, nem akarja vállalni a nyomorékok kényszerű és rettenetes tétlenségét. Gyógyulása után még szörnyűbb tehernek érzi az életét, mígnem óriási akaraterővel, előbb csak unaloműzésként írni kezd. A foga közé szorítja a ceruzát és ír, és megszületik ez a rendkívül érdekes és mélységesen emberi dokumentum, egy ember újjáéledésének regénye.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Az élet olyan, hogy a baj mindig csőstül jön. De az embernek nem szabad feladnia a harcot. (...) Nagy bajban nagyon nehéz erősnek maradni.

90. oldal

Minden embernek megvan a maga sorsa. A saját, máséhoz nem hasonlítható sorsa. (...) Vannak dolgok, amelyek az ember akaratától vagy törekvésétől függetlenül léteznek, de végeredményben mégsem tudják alakítani az ember sorsát, vagy ahogy gyakran mondják, nem tudják a sors kénye-kedvére kiszolgáltatni az embert. Hát persze csak akkor, hogyha maga az ember sem mond le a harcról.

79-80. oldal

14

Furcsa is ez az élet! (...) Amíg nincs veszély, az ember oda se figyel rá. Csak él bele a világba. (...) Fecséreli hiába az életet, mintha semmi értéke se volna. Csak akkor érti meg, amikor már késő, hogy mit is jelentett.

57. oldal

Az élet örök reménysége a jobb jövőben. Van, aki a jobb jövőn jobb anyagi helyzetet ért, van, aki erkölcsi sikereket. Megint mások, és ezek vannak többségben, ezt is, azt is. Egy dolog különbözteti meg az embereket egymástól, az, hogy tevékenységükben mi az elsődleges: az erkölcsi vagy az anyagi ösztönző. És ebből következik, hogy egyesek élni szeretnek, mások az életet szeretik.

167-168. oldal

Az emberi élet szánalmasan rövid ahhoz, hogy az ember felismerje, mi érdekli valóban. Ifjúkorban bűnös könnyelműséggel tékozoljuk az időt.

171. oldal

Mivel fizetem meg kínjaidat, amit miattam kellett elviselned, fájdalmadat, amely semmivel sem kisebb az enyémnél? Hogy segítsek neked elviselni a terhet, amelyet gyenge vállaidra vettél? Hogyan támogassalak az embertelenül nehéz úton, amelyre gondolkodás nélkül léptél nyomomban? Mit tennék, hová lennék, hogy élnék határtalan, önfeláldozó, tiszta szerelmed nélkül?

119. oldal

Felejtsük el és ne emlékezzünk többet arra, ami elmúlt. Ne legyen se szemrehányás, se mentegetőzés.

171. oldal

A természet változásával az ember mindig várja, hogy valami megváltozik az életében.

175. oldal

A lélek sokkal jobban fáj, mint a seb.

184. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom