S. J. Watson: Mielőtt elalszom

S. J. Watson: Mielőtt elalszom

(10 idézet)

Athenaeum Kiadó

Christine minden reggel idegen ágyban ébred fel, egy idegen férfi mellett. Belenéz a tükörbe, és döbbenete tovább fokozódik: egy középkorú nő arca néz vissza rá. Az ágyból időközben előkászálódó férfi minden reggel elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, hogy Christine negyvenkét éves, és két évtizeddel ezelőtt egy szörnyű balesetben szerzett fejsérülése miatt képtelen megjegyezni az új emlékeket.
Christine mindennap hihetetlen harcot folytat azért, hogy visszaszerezze emlékeit, vagyis rajtuk keresztül önmagát.
Kiderül, hogy semmi és senki nem az, mint aminek látszik, így a nyugodt tempójú, visszafogott történet hamar vérbeli thrilleré változik.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Bármilyen élet jobb a halálnál.

448-449. oldal

Csak elsőre nehéz valamit megtenni, utána már könnyebben megy.

428. oldal

A férjem a védelmezőm, ez igaz, de ugyanakkor a szerelmem is. (...) Mindig is szerettem, és ha minden áldott nap újra meg kell tanulnom szeretni, állok elébe.

356. oldal

Nem könnyű tisztán látni a dolgokat, amikor az ember benne van valaminek a kellős közepében. Csak utólag látjuk a dolgokat annak, amik valójában voltak.

333. oldal

Ha elég sokszor mondjuk magunknak, hogy valami így vagy úgy történt, elkezdünk hinni benne, és innen már csak egy lépés, hogy emlékezzünk is rá.

268. oldal

Az emlékeim tesznek emberré. Nélkülük semmi vagyok. Nem több, mint egy állat.

211. oldal

A szerelemhez kevés huszonnégy óra. Bármennyire is szerettem volna valamikor azt hinni, hogy elég.

198. oldal

Ha egy férfi azt mondja egy nőnek, hogy szereti, ez inkább kérdés, mint kijelentés.

197. oldal

Lehetséges egyszerre igent és nemet mondani valamire? Úgy vágyni valamire, hogy közben rettegek tőle?

182. oldal

Úgy éreztem: végre megérkeztem. Haza, az igazi otthonomba. Mintha ez volna az egyetlen hely, itt az ágyban, szorosan hozzásimulva, ahol otthon vagyok, ahova tartozom. Ahová mindig is vágytam. Szótlanul feküdtünk sokáig, átölelve egymást, összeforrt testtel, egy ütemre lélegezve. Ez a csönd maga volt az örökkévalóság, de tudtam, hogy ha örökké tartana, akkor sem lenne elég.

109. oldal

A szerző további könyve:

S. J. Watson: A másik én

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom