 | Michael Tomasello: Mi haszna az együttműködésnek?(2 idézet) Ejtsünk le valamit a földre egy kétéves gyermek előtt, és valószínűleg fel fogja venni nekünk. Tomasello szerint ez nem tanult viselkedés: az általa kisgyermekekkel végzett kísérletek segítségével bizonyítja, hogy a gyermekek természetüknél fogva hajlamosak az együttműködésre. Ahogy a gyermekek felnőnek, szinte spontán segíteni akarásukat beárnyékolja annak tudata, hogy valamilyen csoport tagjai: a csoporton belüli kölcsönös elvárások pedig vagy bátorítják, vagy gátolják az altruizmust és az együttműködést. Bárhogy legyen is, az együttműködés a veleszületett és a tanult viselkedés kombinációjának csakis az emberre jellemző formájaként jön létre. A szerző azokat a lélektani mechanizmusokat tárja fel, amelyek ezt a sajátosan emberi képességet határozzák meg, az összetett együttműködés legkorábbi formáitól a tolerancia és bizalom evolúcióján keresztül az olyan csoportstruktúrák kifejlődéséig, mint a kulturális normák és intézmények. |
A legjobb módszer arra, hogy az embereket együttműködésre és csoportgondolkodásra motiváljuk, az, ha azonosítunk egy ellenséget, és azt vetjük fel, hogy ők fenyegetnek minket.
Minden életképes szervezetnek kell legyen önző törekvése; a szervezeteknek saját túlélésükkel, jóllétükkel kell foglalkozniuk, mert máskülönben nem lesz kellő számú utódjuk. Az emberi együttműködési és segítőkészség olyan, mint hogyha ezekre az önző alapokra épülne rá.