 | Fekete Gyula: Mézeshetek(3 idézet) Egy menyasszony elhatározza, hogy naplót ír a mézesheteiről. Megőrizni az élmények frissességét, és megőrizni eredetiben az ábrándokat, a tervezgetéseket, a várakozásokat. A kezdet kezdetén, amikor még minden lehetséges, írásba foglalni és a lezárt naplóban megőrizni – ajándékul férjének a majdani ezüstlakodalomra. Idő: 1945. május Történelmi idő, a mézeshetek magánélménye tehát kitágult közösségi élménnyé: az új asszony tervezgetéseiben, ábrándozásaiban ott csírázik a történelem. A kezdet kezdetén, amikor még annyi minden lehetséges. Akár felhőtlen idillnek is felfoghatnánk ezt a menyasszonyi naplót, ha a mai olvasó, aki annyi tanulsággal-tapasztalattal túlélte már az ezüstlakodalmat is – nem érné tetten egyre-másra az ábrándokat benne. |
Nem biológia a szerelem (akkor az állatok is szerelmesek lehetnének), hanem pszichológia. (...) Mert az benne a csudálatos, a gyönyörű, hogy (ez még biológia) ezer és tízezer hozzám való fiú közt itt van ez az egyetlenegy (most jön a pszichológia), aki ezer és tízezer hozzá való lány közül csakis engem akar, engem választ, engem szeret, és végleg elszánta magát, hogy hozzám kösse az életét. Így leszünk egymásnak a legfontosabbak... épp ez a szerelem! Amikor a lány meg egy fiú eljut odáig, hogy kölcsönösen, egyik a másikat a világon mindenkinél fontosabbnak érzi.
63. oldal
Vettem már észre máskor is: ha az élet nagy dolgaiban mindenáron okos akarok lenni, végképp összegubancolódnak bennem a csupa okos gondolatok. Ha innen kezdem a szálakat felfejteni, ha onnan, biztos, hogy ehhez a gubanchoz jutok el. Minden szemszögből csalogat valamiféle megvilágosodó igazság, és minden igazságban csakugyan van valamennyi igaz is. De valahogy sohasem fenékig igaz az igazság.
58. oldal
Borzasztó úgy élni, hogy még hazudni sem tud az ember magának valami kicsike, talpalatnyi mennyországot.
31. oldal, 1975.
A szerző további könyve:
