Alice Ann Munro: Mennyi boldogság!

Alice Ann Munro: Mennyi boldogság!

(15 idézet)

Park Könyvkiadó

Tíz újabb nagyszerű történet Alice Munrótól, a Nemzetközi Man Booker-díj 2009-es díjazottjától. Miközben még mindig a régi témái foglalkoztatják – szerelem, barátság, házasságtörés, gyereknevelés, család, betegség, aljasság, árulás és megbocsátás –, ezekben az élet alkonyán keletkezett szövegekben egyre inkább jelen van a kiszolgáltatottság, az erőszak és a magány is.
A Munrótól már megszokott pontos, szikár, múltidéző szövegek vakmerőbbek és provokatívabbak, mint valaha. Az öntörvényűek, a társadalmon kívüliek és a betegek mellett ezúttal felbukkannak a józanok és átlagosak is, akiknek életét az előbbiek visszafordíthatatlanul megváltoztatják.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Elbeszélések

Az emberek mindenütt a megoldást keresik. Az agyuk zsibbad (a kereséstől). Annyi minden kavarog körülöttük, és bántja őket. Az arcukon látod az ütések és a fájdalmak nyomát. Bajban vannak. Folyton rohannak. Be kell vásárolniuk, el kell menniük a mosodába, a fodrászhoz, pénzt keresnek vagy sorban állnak a segélyért. A szegényeknek ez a feladatuk, a gazdagoknak meg az, hogy elköltsék a rengeteg pénzüket. Az is munka.

29. oldal

Csak az itt a miénk, ami a fejünkben van.

29. oldal

Légy Hű Tenmagadhoz (...). Azt nem mondják, hogy melyik oldalához - a rosszhoz vagy a jóhoz - legyen hű az ember, úgyhogy nem erkölcsi támpontnak szánták.

30. oldal

Jól ismerem a bennem lakozó Gonoszt. Ez a biztonságom titka. Úgy értem, ismerem a legrosszabb oldalam. Lehet, hogy rosszabb, mint más emberekben a legrosszabb, de tulajdonképpen nekem arra nem kell gondolnom, sem törődnöm vele. Nem mentegetőzöm. Én békében élek. Szörnyeteg vagyok? A Világ azt mondja, igen, és ha ezt mondják, akkor én elfogadom. De én meg azt mondom, hogy a Világ semmit se jelent nekem. Én Én vagyok, és esélyem sincs rá, hogy más legyek.

30-31. oldal

Bizonyos szempontból a világon mindenki meztelen. (...) Mindannyian szomorú, csupasz, szerteágazó lények vagyunk.

94. oldal

A nők előjoga, hogy meggondolják magukat.

105. oldal

47

Szinte mindannyiunkban van valami, amit le kell győznünk. A szégyent. Vagy az "enyém" fogalmát.

127. oldal

Nincs seb, mi egyszer
Korral be nem forr,
Nincs múlhatatlan
Baj, veszteség.

Walter De La Mare(átvett idézet)

185. oldal

Senki se bánja,
Siratja, áldja
Sokáig lényed
Üres helyét.

Walter De La Mare(átvett idézet)

185. oldal

Az ember életében van egypár hely, vagy talán csak egy, ahol valami történt, és van az összes többi hely.

186. oldal

Ha az ember beteg, és már régóta beteg, nem tud tekintettel lenni mások érzéseire. Ellenük fordulhat, bármilyen jók, bármennyire megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy segítsenek.

211. oldal

Gyerekkorában az ember minden évben más személyiség lesz. Ez általában ősszel következik be, iskolakezdéskor, amikor elfoglalja a helyét a következő osztályban, és maga mögött hagyja a nyári vakáció zűrzavarát és letargiáját. Akkor a legszembetűnőbb a változás. Később már összemosódnak a hónapok és az évek, de a változások attól még folytatódnak. A múlt hosszú ideig könnyen és látszólag automatikusan hullik le az emberről, örökre. A jelenetei nem is annyira eltűnnek, mint lényegtelenné válnak. És aztán jön egy hirtelen kanyar, és ami már rég elmúlt és lezárult, újra a felszínre tör, figyelmet követel, kezdeni kell vele valamit, bár nyilvánvaló, hogy a világon semmit nem lehet már kezdeni vele.

214. oldal

Úgy utáltam, ahogy az emberek a kígyót vagy a hernyót vagy az egeret vagy a meztelencsigát utálják. Minden ok nélkül. Nem a miatt, amit okozhat, hanem ahogy felkavarja az ember gyomrát, és elémelyíti az élettől.

227. oldal

A matematikát a laikusok gyakran összetévesztik a számtannal, és száraz, sivár tudománynak tartják. Holott éppen ellenkezőleg, a matematika igen nagy képzelőerőt igényel.

Szofja Vasziljevna Kovalevszkaja(átvett idézet)

279. oldal

Amikor egy férfi kilép a szobából, mindent otthagy, ami odabent marad. (...) Mikor egy nő lép ki a szobából, mindent magával cipel, ami odabent történt.

287. oldal

A szerző további könyve:

Alice Ann Munro: Asszonyok, lányok élete

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom