Fazekas István: Megnyerhető veszteségeink

Fazekas István: Megnyerhető veszteségeink

(5 idézet)

Hungarovox Kiadó

Fazekas István 1967-ben született, az ország keleti részén, Csengerben.
Szellemileg és morálisan a szatmári földhöz kötődik, az onnan hozott kuruclelkűség átsüt mindegyik írásán.
Elsősorban azoknak a szavával szól hozzánk, akiket kisemmiztek, akik földönfutóvá lettek, ám ennek ellenére vagy éppen ezért megtartó értékeinkhez hűek maradtak. Fazekas pontosan tudja: "Amit a gondolat tisztáz, az az érzéseket még nem teszi rendbe."
Írásaival az élet elviselhetőbbé tételét igyekszik megfogalmazni, éppen ezért a bajok és problémák vizsgálata közben, ha olykor el is komorul, meg-megcsillantja azt a jellegzetes szatmári humort, amely mindig az igazság oknyomozó keresését is szolgálja.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

ElbeszélésekKortárs

Az Úr szeretetének nem az a tükre, hogy hogyan kedvez, vagy miként kivételez velünk. Isten szeretete éppen jótetteink sokaságát jelenti.

107. oldal

A kereszténység legfontosabb üzenete, hogy jog szerint minden ember egyenlő és csak a szeretet által létezik igazi megismerés.

138. oldal

A művészet szerepe most is ugyanaz, mint száz évvel ezelőtt, vagy mint ezer évvel ezelőtt: segít elviselni a bajokat. Az ember természetéhez szinte biológiailag kötődik a költészet, a zene, a festészet és a szobrászat. A művészet a veszteségeket mindig úgy tudja megjeleníteni, hogy abból újabb értékek keletkezhessenek. A mi magyar sorsunkban még sok olyan veszteség van, ami a költészetben megfogalmazásra vár, hogy tömören csak annyit mondhatok: vannak még megnyerhető veszteségeink.

137. oldal

Az Isten nem egyszerre teremtette a világot, hanem hat nap alatt. Mire int ez bennünket?
Elsősorban arra, hogy amit csinálunk, annak tervszerűnek kell lennie, azt fokozatosan, építkezve, megfontoltan kell végrehajtanunk. De leginkább arra tanít, hogy ne legyünk mohók, mert a világot csak lassan megismerve és küzdelem árán vehetjük birtokba.

Böjti gondolatok

Sok nyelvben ugyanaz a szótöve a halálnak, mint az álomnak és a szerelemnek. Mintha egymás testvérei lennének. A halál nyugodalom, melyből újra ébredünk, és csak az a szerelem igaz, amelyik halálos.

A szerző további könyvei:

Fazekas István: Kis KárolyFazekas István: Rögzített pillanatokFazekas István: Szavak tüntetése

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom