Anita Moorjani: Meghaltam, hogy önmagamra találjak

Anita Moorjani: Meghaltam, hogy önmagamra találjak

(12 idézet)

Utam a ráktól - a halál kapuján át - a valódi gyógyulásig

Bioenergetic Kiadó

Anita Moorjani spirituális útja a rákkal folytatott négy éves küzdelmével kezdődött. Testét elborították a rosszindulatú daganatok, az orvosok már csak néhány órát jósoltak neki. A szervei leálltak, amikor Anita egy különleges halál közeli élmény részesévé vált. A csodálatos utazás során felismerte saját lényének nagyszerűségét és betegsége valódi okát. Miután visszanyerte eszméletét, a teste bámulatos gyorsasággal felépült, s néhány héten belül a rák legkisebb nyoma nélkül hagyhatta el a kórházat.
A szerző élménybeszámolóival világszerte ismertté vált, sokaknak nyújt segítséget, támogatást. A Meghaltam, hogy önmagamra találjak című könyvében megosztja mindazt, amit a betegséggel, gyógyulással, félelemmel, szeretettel és minden ember valódi nagyszerűségével kapcsolatban megtapasztalt.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Ezotéria

Az univerzum legnagyobb igazságai nem kívül vannak, és nem a csillagok és a bolygók tanulmányozásával értjük meg őket. Az igazságok bennünk, a szívünk, a lelkünk és a szellemünk nagy szépségében vannak. Amíg nem értjük azt, ami belül van, azt sem értjük meg, ami kívül van.

6. oldal

Sokkal jobban hiszek a példamutatásban és az olyan helyzetek megteremtésében, amelyekben ki-ki felismerheti a maga igazságát.

13. oldal

A vallás nem más, mint az igazság keresésének útja. A vallás nem az igazság. A vallás csak egy út. És minden ember másik úton jár.

30. oldal

Nem félek semmitől. Nem félek a betegségtől, az öregedéstől, a haláltól, a pénzveszteségtől vagy bármi mástól. Nincs igazán mitől félni, ha a halál már nem tölt el rettegéssel, hiszen mindig azt tartjuk a legrosszabb eshetőségnek. Ha a legrosszabbtól már nem rettegsz, mi más marad?

105. oldal

Én döntöm el, hagyom-e vagy sem, hogy belépjen az életembe mindaz, amit akarok.

118. oldal

Sokan kérdezik, vajon lehetséges-e túlságosan szeretni önmagunkat. Hol van az a határ, amin túl ez már önzésnek számít? Szerintem nincs ilyen lehetőség. Nincs határ. Az önzés önmagunk szeretetének hiánya. A világunk éppen ettől szenved, mert mi emberek túlságosan foglyai vagyunk a bizonytalanságnak, ítélkezésnek és a szabályozásnak. Ha valakit feltétel nélkül akarok szeretni, magam iránt is ugyanazt kell éreznem. Nem tudok olyasmit adni, ami nekem nincs.

130-131. oldal

Kár, hogy mindig önmagunkon kívül keressük a válaszainkat - a vallásban, az orvostudományban, a tudományos tanulmányokban, a könyvekben vagy más embereknél. Azt hisszük, az igazság valahol odakint van, bár még megfoghatatlan. És miközben így teszünk, egyre elveszettebbé válunk, és láthatóan mind jobban eltávolodunk attól, akik valójában vagyunk.

136. oldal

Ha rosszul érezzük magunkat, és azt gondoljuk, valami gond van velünk - csinálnunk kellene valamit, vagy össze kellene szednünk magunkat -, kívül kezdjük keresni a válaszokat. Abban a reményben fordulunk a többiekhez, hogy ők majd helyrehoznak. Egy ideig talán jobban is érezzük magunkat, de ez csak átmeneti, és aztán végül még rosszabbul leszünk. Viszont ha elkezdünk ráhangolódni arra a valakire, akivé az élet szánt bennünket - és összehangolódunk azokkal az érzelmekkel, amelyek motiválnak -, akkor a lelkünkkel és a saját nagyszerűségünkkel kapcsolódunk össze. Ha hagyjuk, hogy létrejöjjön a kapcsolat, és magunkhoz vesszük a hatalmat, akkor tisztán látunk, és az életünk működni kezd.

138-139. oldal

Azt hiszem, aki másnak árt, csak a saját fájdalma, a korlátozottság és az elkülönülés érzése miatt teszi ezt. (...) Képzeld csak el, mennyire boldogtalanok lehetnek, ha képesek ilyen fájdalmat okozni valaki másnak, ezért az ítélkezés vagy halál utáni további szenvedés helyett nekik van a legnagyobb szükségük az együttérzésre.

156. oldal

Az önmagunkkal törődés, csakúgy, mint a mások iránti őszinte szeretet, soha nem lehet túl sok.

158. oldal

A vallás olyasmi, amit mi magunk teremtettünk, hogy segítsen élni, vagy megérteni a halált.

161. oldal

A pénznek önmagában nincs hatalma, mi döntjük el, mennyit adunk neki, és ez mindenre igaz ebben a dimenzióban. Önmagában minden semleges, és mindent használhatunk jóra vagy rosszra is. Rajtunk áll, minek mennyi hatalmat adunk.

165. oldal

A szerző további könyve:

Anita Moorjani: És ha ez már a mennyország?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom