Johann Wolfgang von Goethe: Maximák és reflexiók

Sok az olyan ember, aki azt képzeli, hogy amit tapasztal, azt meg is érti.

60. oldal

Okosságnak és oktalanságnak egyazon ellentmondást kell elszenvedniök.

59. oldal

Aki az első gomblyukat elvéti, végig be nem gombolkozhatik.

55. oldal

Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?

55. oldal

Valaki felismerheti egy eszme hasznos voltát, és mégsem értheti kellően ahhoz, hogy teljesen hasznát vegye.

54. oldal

Nemcsak az teszi az embert, ami vele született, hanem az is, amit magának megszerzett.

53. oldal

Ha valakit dicsérünk, vele egy sorba helyezzük magunkat.

51. oldal

Nem az értelmes ember uralkodik, hanem az értelem, nem az eszes, hanem az ész.

51. oldal

Az igazi tanítvány megtanulja, hogy a megismert dolgokból kifejtse az ismeretleneket, és megközelítse a mestert.

46. oldal

Az igazság hasonlatos az istenséghez; nem közvetlen jelenik meg, hanem nyilatkozásaiból kell kitalálnunk.

46. oldal

Olyanformán vagytok, mint a tenger, melynek különféle neveket adnak, és végül is csupa sós víz.

11. oldal

Valamely nemzet csak akkor tesz szert ítélőképességre, midőn önmagát megítélni tudja. E nagy kiváltsághoz azonban igen későn jut el.

10. oldal

Annyi ereje még váltig marad mindenkinek, hogy végrehajtsa azt, amiről meg van győződve.

10. oldal

Aki történetet ír, módját ejti annak, hogy a múlttól megszabaduljon.

9. oldal

Közönségesnek nevezzük az esetleges valóságot, melyen nem fedezünk fel pillanatnyilag sem a természetnek, sem a szabadságnak valamely törvényét.

9. oldal