Lángh Júlia: Macskák és férfiak

Lángh Júlia: Macskák és férfiak

(37 idézet)

Magvető Kiadó

Hármaskönyvet tart kezében a kedves olvasó: egy időskori szenvedélyről valló naplót, egy változatos férfiportré-sorozatot és egy macskakönyvet, amelynek cirmos főszereplője szolidárisan együtt öregszik a gazdájával. Minden csupa meglepetés: az időskori szerelem heves és felkavaró, mintha csak egy csitri élné át, a korábbi kapcsolatok izgalmasak, szomorúak, szürreálisak vagy kacagtatók - mikor milyenek. Egy biztos: aki megírta őket, igyekezett minél tökéletesebben megismerni a másik nemet, és átélni az élet minden fontos pillanatát. A férfiakéval párhuzamos és rejtett kapcsolatban álló macskatörténetek pedig igazolják a cicagazdák ismert igazságát: tulajdonképpen a macska tartja az embert, és még véletlenül sem fordítva.
Milyen egy macska? Milyenek a férfiak? Ki vagyok én? Az Egy budai úrilány szerzőjének új könyvét a kíváncsiság mozgatja, a féktelen megismerési vágy, amely nélkül lehet ugyan élni, de - legalább is szerzőnk szerint - nem biztos, hogy érdemes.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

KortársRegény

Néha bizony jólesne föladni a meccset. Itt hagyni ezt az egész létet, úgy, ahogy van. Csakhogy az csúnya. Stílustalan, illetlen, ízetlen, ízléstelen. Felségsértő az élettel szemben.

120. oldal

Mindig akad hely újabb fákat, bokrokat ültetni. Ez majdnem olyan, mint elhatározni, hogy gyereket hozunk a világra? Erős túlzás, de azért nem lehetetlen észrevenni a párhuzamot. Én döntök a sorsa felől, én határozom el, hogy ő létezzen-e, vagy sem. Tehát eleve teremtő hatalmam van fölötte. És aztán majd gondoskodnom kell róla.

120-121. oldal

A valóságot mi is alakítjuk. Amikor kedvesen szólítok meg egy eladót vagy egy ügyintézőt, több az esélyem, hogy visszamosolyog, vagy legalább nem utál látványosan. Ámbár vannak emberek, akik képtelenek mosolyogni. Látom én, meg is élem a morózus hangulatot, kelletlen modort a mindennapi életünkben, de tudom nem csak azt látni. Valamifajta szépség sok mindenben van.

122. oldal

A függőség rabság, lefogja az ember karját, láncra veri a lábát, beköti a szemét. Akkor jön a harc a szabadságért: és a szabadság ezúttal a megszabadulás a függés kötelékeitől.

123. oldal

A gyom folyamatos törődést igényel, mint egy gyerek, mint egy férfi, mint egy barát, mint egy macska, egy kutya vagy bármely háziállat. (...) Ha nem figyelek rá, nem ápolom, gondozom, akkor a gyerek elkanászodik, a férj meglép, a szerető elun, a barát megbántódik és a szabadon eresztett gyom mindent benő.

136. oldal

Az élet nem csak társadalmi szereplés, magánszereplés is. Magánügy. Magánélet.

141. oldal

Az élet olyan hihetetlenül gazdag és sokféle, miért csak egyetlenegy jusson belőle?

154. oldal

A család tényleg remek dolog, meleg, erőt adó és derűs, és az is jó benne, hogy nincs állandóan, folyamatosan jelen. Szerintem ezzel mindenki így van, csak sokan nem merik bevallani.

154. oldal

Ha belegondolok, hogy akár az egész életemet leélhettem volna így, főzés-mosás-mosogatás, gyereknevelés, gyümölcsszedés, lekvárfőzés, és sok más efféle, gyakorlatilag folyamatosan a család rendelkezésére állva. Teljes tiszteletem azoké, akik ezt élethossziglan bírják. Ha bírják.

154. oldal

Még magamat is alig bírom ki, akkor hogyan tudnék elviselni valaki mást?

173. oldal

Temetés. Kellenek a szertartások, ezek az utolsó összejövetelek, még hozzátartozik barátunk életéhez, hogy eltemetjük, ő már csak poraiban van jelen, már nem tud róla, már nem érdekli, hogy mi történik romlandó testével, hányan és hogyan búcsúzunk tőle, ki miben vonja le helyette élete összefoglaló tanulságát. Barátok, pályatársak, tanítványok búcsúbeszédei, alkalom találkozásokra. Olyanokkal is, akikkel már nem járunk össze, pedig lehetne, csak megváltoztak az életkörülmények, és olyanokkal is, akiket kerülünk hajdani félreértés vagy mai világnézeti különbség miatt. De ilyenkor, temetésen összetalálkozva, béke száll a lelkünkre. És zavart félmosolyokat küldünk egymás felé.

175. oldal

Aki másba beleesik, magának ás vermet.

176. oldal

Megesik, hogy közösen átélt dolgokról drámaian másra, akár az ellenkezőjére emlékezünk. Múltértékelésünk olyannyira eltérő lehet, ahogy a magyarok egyik és másik fele nézi a múltat; nem is közös az a múlt, mert annyira más. Pedig mégiscsak közös. De soha nem fogunk megegyezni a milyenségében.

181-182. oldal

Hogy is van ez, hogy az ember ugyanazt a személyt mennyei aurákkal körülvéve látja, hónapokon, akár éveken át, aztán egyszer csak, hirtelen vagy lassan, lehull a lepel, ott van az igazság pőrén, csupaszon, és nem értjük, hogy mitől voltunk oda.

191. oldal

Annyi valóság van, ahányan vagyunk, az analízisben is azt mondják, nem az számít, hogy mi történt valójában, hanem az, hogyan élte át az ember, és miként emlékszik rá.

194. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom