Hendrik Groen: Lesz ez még így se

(45 idézet)

Semmi sem állíthatja meg a leépülést. Van egy-egy nap, amikor az embernek egy kicsivel kevésbé és kevesebb helyen fáj, de igazán jó ez már tuti sosem lesz. Olyan nincs, hogy egyszer csak elkezd kinőni az ember haja. A szőre, az igen, az orrából, a füléből. Az erek sem fognak kitágulni maguktól. A dudorok nem tűnnek el csak úgy, és odalent a csap sem záródik el egyik pillanatról a másikra. Az öregkor: koporsóba vezető egyirányú utca. Az ember sosem lesz fiatalabb, egyetlen nappal, egyetlen órával, egyetlen perccel sem.

Az élet nem szól másról, mint hogy a lehető legkellemesebb módon igyekezzünk agyonütni az időt.

Ha valamit nem szabad, rögvest megnő a kereslet iránta.

A félelem gyakran alkalmazott tanácsadó.

Az ember vagy korán meghal, vagy temetések hosszú sorát kell túlélnie.

Az öregedéssel egyenes arányban csökken az ember önismerete. Amiként a gyerekeknél épp fordítva, az évek során egyre erősödik.

Hasznos dolog a migrén, mert bárhol és bármikor elfogadják kifogásként. (...) Elég, ha egy kicsit bandzsítok, és a homlokomat masszírozom, valaki garantáltan megkérdezi, megint az a fránya migrén gyötör-e. Ilyenkor csak bólintok, és közlöm, hogy "jobb, ha most ledőlök egy kicsit". Nincs több kérdés, vita lezárva, slussz.

A közelgő halál árnyékában (...) meglepően sokan kapaszkodnak utolsó reményként a vallásba.

Biológiai szempontból egy ember úgy a negyvenedik születésnapja után fölöslegessé válik, mivel a gyerekek addigra felnőnek, és nincs szükségük a szüleikre. Az állapotromlás már ekkor elkezdődik, először csak finoman: jön a kopaszodás meg az olvasószemüveg. Sejtszinten is elindul a pusztulás. Az ember egyre több hibát ejt osztás-szorzás közben. A csökkenő anyagcsere miatt az idegsejtek petyhüdtté, gyöngévé válnak, amitől fejben is romlik a teljesítmény.

Az, hogy a hétnek épp mely napja van, jelentőségét veszti, ha az ember környezetében senki sem jár dolgozni, és végső soron egyik nap olyan, mint a másik.

Az öregedés és a türelmetlenség kéz a kézben jár.

Az időseknek idősek a hőseik. És a hőseit nem szívesen cserélgeti az ember.

Az öregedés épp fordítottja annak a folyamatnak, amelynek során a csecsemőből felnőtt válik. Fizikailag az ember eleinte még önálló, aztán fokozatosan elveszti függetlenségét. Előbb egy csípőprotézis, majd egy bypass, egy tabletta erre, egy meg amarra; ez persze csak elodázása az elkerülhetetlennek. Aztán, ha a halál túl sokáig várat magára, az ember érthetetlenül motyogó, agg csecsemőként végzi, akit pelenkázni kell, és folyton csöpög az orra. Az ide vezető út eleje, nullától tizennyolc éves korig, csodálatos, kihívásokkal teli és izgalmas: ilyenkor dől el, kivé lesz az ember. Negyvenéves korában az ember erős, egészséges és befolyásos. Ez a csúcsidőszak. Kár, hogy erre a legtöbben csak akkor döbbennek rá, amikor egy ideje már tart a hanyatlás, amikor a távlatok lassan és észrevétlenül beszűkülnek, az élet pedig kiüresedik. Egészen addig, amíg a napi célok immár egy darab kekszre és egy csésze teára korlátozódnak. Nyuggercsörgő.

Mindig az első napsütés a legcsodálatosabb az évben.

Az öregek, akárcsak a gyerekek, folyton elvesztenek mindent, ám nekik már nincs anyukájuk, aki mindig tudja, mit hol kell keresni.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom