Vavyan Fable: Kyra Eleison

Vavyan Fable: Kyra Eleison

(51 idézet)

Fabyen Kft.

- Ne hülyéskedj! Egy negyvenéves, felnőtt férfiról van szó! És csak most derült ki az a bibi, amit még a gyermekorvosának kellett volna észrevennie!
- Hát ez nem lehet egy méznyalás. Ne izgulj, biztosan túléli.
- Én is azt hittem! Így aztán, mikor az előbb telefonált a kórházból, azzal vigasztaltam, hogy estére már használhatja! Erre elkezdett velem üvölteni: micsodát használhatok?! Van benn egy bazi öltés délről, egy bazi öltés északról, és további kisebb madzagok a szélrózsa minden irányában!
Cigire gyújtottam.
- Akkor talán azzal vigasztalgasd, hogy este akár levest is főzhet, persze csak kisterpeszben.
- Az a helyzet, hogy összevesztünk.
- A férfiak érzékenyek arra, ha lefitymálják a fitymaműtétjüket. - furcsa, recsegő hangot hallottam a háttérből. - Mit csinálsz?
- Redukálok. Az emlékeimet. Széttépem Gio leveleit.
Pedig milyen kedvesek voltak!

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

Az anyag nem vész el, csak a fene tudja hová lesz.

Gallérkád lebbenése felröpít,
elbotlom egy hajszálad árnyékában,
fénylő-homályló tekintetedben növök-fogyok:
Isten Tenyerén hancúrozunk és közben, olykor
mintha hárman is nevetnénk.

Fodor Ákos(átvett idézet)

431. oldal, 2008.

Már gumibugyis korom óta fel nem foghatom, miért csak a holtakat illeti a gyengéd tapintat, a suttogóra fogott hang. Ugyanez miért nem jár az élőknek is? Miért nem illeti meg az élőket a jog, hogy ne ölögessék meg őket?

464. oldal, 2008.

Befejezett gyűjtemény nem létezik.

436. oldal, 2008.

Besokalltam. A fronton is előfordul ilyesmi. Egyszerre csak a katona elhajítja a fegyverét, virágot tép, a hajába tűzi, vagy a fogai közé harapja, és vihorászva az ellenség felé indul, hogy megossza vele a felismerést: baromság ez az ölősdi, testvérem!

426. oldal, 2008.

Úgy szeretlek, mint a legszebb álmomat.

377. oldal, 2008.

Az már feltűnt a tudós elméknek, hogy több ragályt is vírusok okoznak; de vajon mi okozza a bolygón végigsöprő tébolyhullámot? Egyszerűen csak az életmód? Vírus, baci, miazma nem felelős? Tényleg? Akkor jó. Már attól féltem, eljön a nap, amelyben harminc-negyven bomlott fegyveres kap hajba egy lapos tetőn, hogy az most melyiküket is illeti, mint tüzelőállás.

336. oldal, 2008.

Ha gyűlölséggel telített a te szíved, kipufogót kell neki keresni. Ha nem ereszted ki, téged fojtogat. Ha időben nem találsz kipufogót, akár még ámokfutó tetőlövész is lehet belőled! De ez egy körtánc, mert menjünk tovább: muszáj a gyűlölség?

329. oldal, 2008.

Vess egy pillantást az emberiségre. A legtöbben bármit elhisznek, amit el akarnak hinni. Féknyom nélkül beveszik! Összekényszerült házaspárok boldognak, tehetségtelenek géniusznak, gyengén kifütyültek sikeresnek, molettek soványnak, hazugok erkölcsösnek hiszik magukat. Némelyek mindezt egyszerre. Csak nézz körül!

327. oldal, 2008.

Szerelem?! Biztos, hogy tényleg a világhíres, eget-földet összeborító, szívmélyi érzés talált rám? Szerelmes volnék, csakugyan? (...) Előbb csak állóképként vetítettem magam elé őt, majd megszólaltattam, kissé közelebb hívtam, visszaemlékeztem az éjszakára... - ettől az ájulásig megrendültem, valóban. Gyanús, hogy ez tényleg szerelem; mi egyébtől szalad le a vér a fejemből a bokámig, ha a pasas arcára, pláne érintésére gondolok?

321. oldal, 2008.

Ami bennünket, pacákokat illet, örömmel vennénk, hogy ha nemzenénk, és netán leányka jönne létre, születésekor lelnénk rajta egy, egyetlenegy gombot, ilyen feliratozással: On - Off.

316. oldal, 2008.

Nézdegéllek, kedves, markodban a téged mindenüvé kísérő telefonnal, és felötlött bennem, milyen sokan vagytok, főleg pacákok, akik e kis ketyere nélkül tapodtat sem élhettek, cipelitek a bankotokba, az irodátokba, a kocsitokba, a mindenhovátokba, és ha majdan gyermeket nemzetek, az orvos meredten fog bámulni az újszülöttre, aki egyébként tök ép krapek lesz, sőt, technikailag korszerű, egyenesen csúcsmodell: nyomógombos tenyérrel, kihúzható antennával ellátott középső ujjal jön a világra, eleve.

316. oldal, 2008.

Mi nem csak egymást öleltük, magunkhoz vontuk az éjszakát, a fényes villámokat, s az általuk szabdalt eget, a sárkányüvöltő mennydörgést, a rongyosodó felhőket, a fellélegző növényeket és a búvókövet keresgélő békát, s részévé lettünk a végtelennek, a teljességnek. Mi voltunk minden: fű, fa, ég és eső, fény és meleg. Ránk talált a harmónia, elszenderedtünk hullámain.

311. oldal, 2008.

Szeretlek. Megafrázis. De gyönyörű.

287. oldal, 2008.

Átölelte derekamat, fulladás-szorosan összesimultunk. Lábujjhegyre álltam. Lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. Lehunytam a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. Sosem lenne merszem megfogalmazni (mert úgysem tudnám), mit éreztem, amikor megcsókolt, előbb tapogatón, majd önfeledten. Meglehet, felemelt; a lábam nem érte a földet.

287. oldal, 2008.

401

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom