Móra Ferenc: Könnyes könyv

Móra Ferenc: Könnyes könyv

(7 idézet)

Heted7Világ Kiadó

Talán gyermekeink kivételével mi, felnőttek, egy kicsit elfelejtettük Móra Ferencet. Kortársai jobban megbecsülték, mint a feledésre hajlamos utókor. Karinthy Frigyes úgy emlegette, mint "a legkülönb bajtársat", "drága jó barátot". Kosztolányi Dezső az "utolsó magyar polihisztor"-nak tartotta. Halálakor Móricz Zsigmond azt írta, hogy Mórával eltűnt "egy eredeti, sajátosan magyar szín". Tamási Áron pedig azt vallotta róla: "Egyik szép menedékem volt ebben a csúf világban hallgatni őt." Móra Ferenc versei nem nagy szenvedélyekről vagy óriás konfliktusokról szólnak, csak köznapi ügyekről, derűvel, vidámsággal. A mindent bearanyozó derű Móra Ferenc titka, ezt az örökséget hagyta ránk. Haza írt levelek, bölcsődalok, a köznapi életben észrevett szépségek lírai rezdülései ezeknek a verseknek a tárgya. Móra rövid élete fogytáig közéleti ember volt, elkötelezett a szegény emberek világa fölött. Nem volt lázadó, nem is a sóhajtozók fajtájából való, de olyan ember volt mindig, aki tudta a derű titkát. Ezért ajánljuk a Könnyes könyvet mindazoknak, akik terheket akarnak letenni, békességet, csöndet keresnek, azoknak, akik vissza akarnak találni a tiszta forráshoz.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Verseskötet

Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós nyári alkonyat,
Amikor szép fejed szivemre hajtva,
Elárulád te titkos álmodat?
Öt éve már. S im én eljöttem érted
A régi szóval lázas ajkamon:
Te álmodod-e még a régi álmot,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elüzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.

Szeresd a gyermeket, öleld szivedre őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S mig te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid!

Sírhatnékom van, ha eszembe jut
A szeles éj, amelyen elaludt
S valahányszor hörögve sír a szél,
Mindig azt gondolom, hogy ő beszél.

Anyuka beteg... Kis szivem, ma este
Teneked még imádkoznod se kell,
Hanem ha virágszemed lecsukódik,
Repülj inkább a jó Istenhez el.
S aranyhajad ha végigsimogatva
Szelid mosollyal az ölébe von
S megkérdezi: no Panka, mi az újság -
Csak annyit mondj, hogy: apu sír nagyon.

Gyere, édes feleségem,
Simogasd meg a hajam
S áldjon Isten annyiszor meg,
Mint amennyi szála van!
Csak ne tünődj soha rajta,
Szine, fénye hova lett -
Csak örülj, hogy együtt értünk
Hét nyarat és hét telet!

Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele;
Hisz magad elül is takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott.
(...)
Haladsz tovább s többé eszedbe sincs,
Hogy ama rejtett zugba betekints;
Hogy kulcsa hol van, el is feleded,
A zárt pedig a rozsda eszi meg.

A szerző további könyvei:

Móra Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáigMóra Ferenc: AranykoporsóMóra Ferenc: Bolondságok - Móra Ferenc füveskönyveMóra Ferenc: Kincskereső kisködmön

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom