Hermann Hesse: Knulp

Hermann Hesse: Knulp

(7 idézet)

Cartaphilus Könyvkiadó

Ez a néhány kis remekmű Hesse korai művei közé tartozik; hősük a Joseph von Eichendorff Naplójának mintájára megalkotott csavargó, Knulp. A róla szóló történetek a "Gerbersau"-ciklus darabjai, amely jellegzetes és nagyrészt hiteles egyéni sorsok felvillantásával mutatja be egy sváb kisváros életét a századfordulón. Bármennyire izgalmas is a történetek helyhez és időhöz kötöttsége, hagyományos provinciális íze, az elbeszélések mégsem merülnek ki a visszahozhatatlan múlt keresésében, hanem lélektani példaszerűségük által megmutatják azt, ami ebből a múltból még jelenvaló.
Mert a Knulp-félék, írta Hesse 1935-ben, "ugyan nem hasznosak, azonban sokkal kevésbé károsak, mint egynémely hasznos ember. Ha a tehetséges, lélekkel megáldott emberek, mint amilyen Knulp, nem találják helyüket a világban, abban a világ ugyanannyira vétkes, mint maga Knulp."

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

VilágirodalomRegény

Mindenkinek saját lelke van, amelyet nem egyesíthet máséval. Egyik ember közelíthet a másikhoz, szót érthet vele, ketten egymásra találhatnak. De a lélek olyan, mint a virág, a gyökere egy helyhez köti - nem mehet oda a másik virághoz, mert nem hagyhatja el a földjét. A virágok az illatukat és a magvaikat küldik szét, hogy eljussanak egymáshoz; de hogy a mag hová érkezik, azt nem a virág, hanem a szél dönti el.

68. oldal, Cartafilus Kiadó, 1997.

Akik szeretik egymást és összeházasodnak, vagy akik barátságot kötnek, azok nem a pillanatban keresik a szépséget, és nem akarják, hogy érzéseik hamar elmúljanak.

59. oldal, Cartafilus Kiadó, 1997.

A legnagyszerűbb örömeink hagyják a legnagyobb hiányt maguk után és hamvadnak el a leggyorsabban.

60. oldal, Cartafilus Kiadó, 1997.

A hegycsúcs nem közeledhet a völgyhöz, de az emberek közeledhetnek egymáshoz.

22. oldal, Cartafilus Kiadó, 1997.

Megesik velem, hogy úgy látom: a legszebb és legcsodálatosabb minden létező közül mégiscsak az a szép madár, amely fönt lebeg szabadon a magasban. Máskor meg nincs elbűvölőbb a fehér pillangónál, szárnyán piros szemekkel vagy a felhők között áttörő esti napsugárnál, amikor csillog, de a fény nem vakít, és az egész világ boldognak és ártatlannak látszik. (...) Minden nagyon szép, ha a megfelelő pillanatban tekintünk rá.

58. oldal, Cartafilus Kiadó, 1997.

Töprenghetünk, okoskodhatunk, nincs sok értelme. Úgysem aszerint cselekszik az ember, ahogy gondolkodik, nem fontolgatja a lépéseit, inkább a szívére hallgat.

60-61. oldal, Cartafilus Kiadó, 1997.

Még nem sejtettem, hogy minden emberi kapcsolatban ott van a fájdalom, és... két ember között, még ha nagyon erős szálak fűzik is össze őket, akkor is megmarad egy kis távolság, amelyet csak a szeretet tud áthidalni, de annak is minden pillanatban meg kell küzdenie ezért.

60. oldal, Cartafilus Kiadó, 1997.

A szerző további könyvei:

Hermann Hesse: DemianHermann Hesse: GertrudHermann Hesse: Klingsor utolsó nyaraHermann Hesse: A pusztai farkasHermann Hesse: Klein és Wagner
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom