Victor Hugo: Kilencvenhárom

Victor Hugo: Kilencvenhárom

(24 idézet)

Szépirodalmi Könyvkiadó

Történelmi látomás Victor Hugo utolsó nagy regénye, a Guernesey-szigeti száműzetés ideje alatt írt Kilencvenhárom. A legnagyobb francia romantikus hazája legvéresebb és legdicsőségesebb évét, 1793 történelem- és sorsformáló eseményeit idézi. A nagy lélegzetű, izgalmas könyv tulajdonképpeni hőse a külső és belső ellenséggel élet-halálharcot vívó Revolució - kérlelhetetlen vagy megingó forradalmár-hősei, kiváltságaikat kegyetlen vérengzéssel őrző ellenforradalmár-szereplői, akik jelképek is - akárcsak a vártorony és nyaktiló: a letűnő hűbéri rend és a diadalmasan előretörő forradalom szimbólumai. A mai kor siető olvasója az eszmék és emberfölötti emberek összecsapásán kívül bízvást gyönyörködhet a mű kitűnő korfestő-tablóiban: a forradalmi Párizst festő remek "riportokban", a mesterien megírt, káprázatos színekben pompázó epizódokban - amelyek kedvéért a franciák nemrégiben tévéfilmet készítettek a könyvből. A regényt nemcsak eszmeisége, a társadalmi és egyéni igazságok tragikus összecsapása, a hősöket emberi megértéssel ábrázoló költői igazságérzet teszi maradandóvá, hanem a forradalom eszközeinek tisztaságáról, a célok szentségéről vallott hite is a halhatatlan művek sorába emeli.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

VilágirodalomRegény

Mi van hát a törvényesség felett? - A méltányosság.

360. oldal

Mesterem, ez a különbség a mi utópiáink közt. Ön a kaszárnyát akarja kötelezővé tenni, én az iskolát. Ön, ha az emberre gondol, a katonáról ábrándozik; én polgártársról. Ön azt akarja, hogy az ember félelmes legyen, én azt kívánom, hogy gondolkozzék.

363. oldal

Önök meg akarják segíteni a nyomorgókat. Én el akarom törölni a nyomorúságot.

360. oldal

A forradalmi valóság fölött ott az emberi valóság.

328. oldal

Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, ezek a béke és a harmónia dogmái. Miért kell ezeket olyan félelmetes köntösbe öltöztetni?

225. oldal

A polgártárs szabadsága ott ér véget, ahol egy másik polgártárs szabadsága kezdődik.

160. oldal

Jól tudom, hogy ez a szó: aljas, nem jelent egyebet, mint hogy az illető másképp gondolkodik, mint mi.

Claude Romain Lauze de Perret(átvett idézet)

149. oldal

Egy diktátor kell nekünk. Robespierre, maga jól tudja, hogy én egy diktátort keresek. (...) A megoldás nem lehet más, csak a diktatúra. Ragadjuk magunkhoz a diktatúrát. Mi hárman képviseljük a forradalmat, mi hárman vagyunk a Cerberus fejei.

123. oldal

A természet könyörtelen; nem hajlandó visszavonni virágait, illatfelhőit, muzsikáját és napsugarát az emberi aljasság miatt; földre sújtja az embert az isteni szépség és a társadalmi ocsmányság ellentétével. Nem kegyelmez; az embernek el kell viselnie a pillangó szárnyának, a madárdalnak szépségét, el kell viselnie, hogy a gyilkosságok, a bosszúállás, a barbárság kellős közepén elébe toppanjanak a természet szent szépségei (...). Az ember tör, az ember zúz, az ember öl, az ember magtalanít; de a nyár nyár marad, a liliom liliom marad, a csillag csillag marad.

3. rész, 7. könyv, 6. fejezet, 432. oldal

Fontos, hogy az utópiát keményen kézben tartsuk, beleszorítsuk a valóság igájába, körülvegyük a tényekkel. Az elvont eszmét kézzelfogható eszmévé kell változtatnunk. Lehet, hogy így veszít a szépségéből, de nyer az által, hogy hasznossá válik.

3. rész, 7. könyv, 5. fejezet, 425. oldal

Az ésszerűség nem más, mint maga az ész. Az érzés gyakran a lelkiismeret. Az egyik az emberből, a másik fölülről jön. Ezért az érzésben kevesebb a világosság, de több az erő. S mégis, micsoda erő van a szigorú észben.

3. rész, 6. könyv, 2. fejezet, 398. oldal

Micsoda csatatér az emberi lélek! Kényre-kedvre ki vagyunk szolgáltatva gondolatainknak, ezeknek az isteneknek, ezeknek a szörnyeknek, ezeknek az óriásoknak. Ezek a hadakozó szörnyetegek néha agyontiporják az emberi lelket.

3. rész, 6. könyv, 2. fejezet, 388. oldal

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.

3. rész, 6. könyv, 2. fejezet, 386. oldal

A méh olyan, mint a háziasszony, akkor is zsörtölődik, amikor énekel.

3. rész, 3. könyv, 3. fejezet, 301. oldal

Mi sem hasonlít annyira az emberi lélekhez, mint a méh. Virágról virágra száll, ahogy a gondolat száll csillagról csillagra, és úgy gyűjti a mézet, ahogy az emberi lélek gyűjti a világosságot.

3. rész, 3. könyv, 3. fejezet, 301. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom