Vavyan Fable: Ki feküdt az ágyamban?

Vavyan Fable: Ki feküdt az ágyamban?

(19 idézet)

Pannon Könyvkiadó

Denisa Wyr meggondolatlanul, szorongva és eredményesen megfékez egy ámokfutót. Tettét, mint már annyiszor, önfejűnek minősítik. Sajátos munkastílusa miatt kedvese, Belloq szünetelteti szerelmüket. Az ügyet, amelynek felgöngyölítésén fáradozik, az akciócsoport veszi át. A lány rutinfeladatot kap: ismét egy éjszakai rémet kell elcsípnie.
Denisa elvonul a tengerpartra, és a tűző napon a sziklák közt hasalva áthelyezési kérelméhez gyárt piszkozatokat. Mintegy mellesleg a hajóforgalmat figyeli. Rövidesen csónak érkezik az öbölbe, utasai érdekes csomagokat rakodnak ki belőle. Aztán a sziklák közül fegyveresek rontanak rájuk, és kitör a harc.
Denisa aznap éjjel felszed a kocsijába egy sebesült férfit. Hazaviszi, ápolja, injekciózza. Csaknem beleszeret, pedig sejtelme sincs, kinek a jó tündére. Néhány nap múlva az akciócsoport s annak egyik vezetője, Belloq, a Mogorva nem hiszi el ezt neki. Hazatérő öccse, Martin is kikel magából, akár egy szóló hét törpe: "Ki feküdt az ágyamban?"
Kérdezik mások is, gorombán. Denisa öt napot kap, hogy válasszal szolgáljon. Közben törheti a fejét Martin másik kérdésén is: "Nem tudod, hol a határ zsaru és gengszter között?"

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

Biztosra veszem, senki nem látja olyan ellenállhatatlannak, izgatónak, remekműnek, mint én. Ezt az átkot jobb híján szerelemnek nevezik.

204. oldal, 2006.

Az élet unos-untalan ismétli önmagát, a nap valahányszor reggel kezdődik, és az ágyban ér véget.

203. oldal, 2006.

Ne követelőzz velem! Ne állíts elém teljesíthetetlen feltételeket! Ne hidd magadról, hogy te vagy a Magasságos, mert azzá csak a szerelmem tett. Nélküle éppen olyan szürke flótás vagy, mint bárki más. Nem érdekel, hogy féltesz, és féltésből ne taposs rám!

201. oldal, 2006.

Hetek óta megtorpanok, ha szerelmespárokat látok az utcán, és csak bámulom végtelennek tetsző csókjaikat, szenvedélyes veszekedéseiket, nézem a láthatatlan lasszót, annak hurkát a nyakukon, idegeiken. Nézem őket, és bölcs mosollyal elhallgatom a vérembe szivárgó fájdalmat.

200. oldal, 2006.

Ki a fene érti, hogy ún. civilizált világunkban úgy kell az utcán settenkedni, mintha a dzsungelben volnánk? Egy kis éjszakai nyavalyatöréshez őrült sem kell. Elegendő egy részeg ember, aki ott és akkor óhajt veszekedni, pofozkodni, netán párosodna. Elég pár srác, amint hormonjaik által dúltan előrontanak egy kapu alól, és kórusban kiáltják: Huuúú! Csak éppen kedvük szottyant egy kis rémisztgetésre. Pokoli jól szórakoznak, ha áldozatuk kondenzcsíkot húzva távozik, még tán akkor is, ha a delikvens a szívéhez kap, és aléltan terül el a földön. És mindezek csupán az enyhébb változatok.

100. oldal, 2006.

Egy öregedő ember hajlamos némi hisztériával átélni az érzelmeit, például a szeretetet.

48. oldal, 2006.

Minden tiszteletem Freudé és társaié, mégsem tolerálhatom a hullák látványát a sebzett gyermekkorral, különösképp akkor nem, ha van esélyem, hogy egy elmebajnok fickó engem kap el azért, mert hajdan az anyja csipkében járatta, (...) netán a korbáccsá sodort bugyijával ütlegelte őt.

98. oldal, 2006.

A legtöbben félnek a haláltól, én kíváncsi vagyok rá. Azokkal tartok, akik úgy vélik, maga a halál is kaland.

125. oldal, 2006.

Az élmények számolatlanul is mindannyiszor megújulnak, s talán éppen e tulajdonságukban hordozzák a csodát.

111. oldal, 2006.

Az utóbbi napokban túl sűrűn találkoztunk. Emberfeletti erővel tartózkodtam attól, hogy rád vessem magam.

110. oldal, 2006.

Mellemen érzem nekilóduló szíve öklözését, az én mellkasomban is számlálhatatlanok a dobbanások. Elharapóznak rajtunk a meghitt szerelmes tünetek. Reagál a test, ez lévén a dolga.

109. oldal, 2006.

Lám, az egész élet csupán nézőpont kérdése. A szomorú persze nem lesz ettől vidám, ám ha így nézem, talán később leszek totál neurotikus. Ily módon egy lelket már megmentettem, nemde?

102. oldal, 2006.

Mostanában hadilábon állok a világgal, nincs ebben semmi különös. A világ egyébként mindig ilyen volt, legfeljebb én viszonyultam hozzá túlzott megértéssel. Ennek azonban vége. Vajon bele mer-e pillantani haragos tekintetű szemembe?

17. oldal, 2006.

Nem érthetjük meg a tébolyt, amíg nem azonosulunk vele. Ám ha belebújunk más bőrébe, levethetjük azt valaha?

Azt hiszem, kezdem érteni a vámpírizmusról terjengő legendák logikáját: ha valakit vámpír mar meg, maga is azzá lesz. Ha valaki átéli a borzalmak netovábbját, a rettegéstől maga is megtébolyodhat. Elszabadul benne valami, s vagy szót kér idővel, hogy pusztítson, vagy rejtve marad. A métely bejutott, az elmébe fúródott.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom