Palotai Boris: Keserű mandula

Palotai Boris: Keserű mandula

(8 idézet)

Fapadoskönyv Kiadó

Palotai Boris népszerű regénye, a Keserű mandula 1958-ban jelent meg először, nagy port kavarva, s heves indulatokat kiváltva, ami nem csoda, hiszen elsők között adott hírt szépirodalmunkban arról a hatalmas válságról és szenvedéssorozatról, amelyen a koncepciós perek áldozatainak hozzátartozói, sokszor éppen a leghívebb, legmeggyőződésesebb emberek mentek keresztül a társadalmi számkivetettség lefelé vezető állomásain. Ennek a regénynek is nő a hőse, Jovics Zsuzsa, akinek a férjét ártatlanul letartóztatták, s a fiatal, szerelmes, tehetségére éppen rácsodálkozó asszony egyenes, nyílt természete nem könnyíti meg az elárvult család számára a bizonytalanság elviselését, a „miért nincs bűnöm, ha van” érzésével való együttélést az ötvenes évek első felének nyomasztó hétköznapjaiban, mert négy esztendeig senki sem mondja, mondhatja ki nyíltan, hogy itt valami jóvátehetetlen, végzetes hibának kellett történnie, hogy a férje ártatlan.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Emlékszel, egyszer vad eső szakadt,
s mi csókolóztunk csuromvizesen,
a záporozó szenvedés alatt
így bújok hozzád most is, kedvesem.

693. oldal

Itt nincsen nappal, nincsen éjszaka,
csak emlékek adják az életet,
úgy bennem élsz most, mint talán soha,
s ha magam védem, téged védelek.

692. oldal

Ahogy megláttam magát, megbillent bennem valami, az értelmem csődöt mondott. Fel voltam háborodva, hogy ilyesmi megeshet velem! Teljes erőmből tiltakoztam. De sem a tiltakozás, sem az önámítás nem használt. Sose hittem, hogy ilyen szerelem létezik... hogy az ember egy napon számot vet magával, s azt mondja: bármi legyen az ára, mellette maradok! Nem bírom ki nélküle.

664-665. oldal

Ezzel az asszonnyal élte le az életét. Hogy került hozzá? Sohasem volt egy közös gondolatuk. Az ujjába bedagadt a karikagyűrű, hiába próbálná lerángatni, a húsába nőtt. És soha nem öntötték ki egymásnak a szívüket... Nem emlékszik, hogy valaha is azt érezte volna, könnyebben viselem el, ha ő is tudja...

435-436. oldal

A szerelem nem törődik az áldozatokkal. Azzal se törődik, hogy mi illik... mi nem... a szokásokkal se törődik... a társadalmi szokásokkal (...). A szerelem még magával a szerelemmel se törődik! Azt akarja, amit akar, és pont!

273-274. oldal

A szavak elkoptak, értelmüket vesztették, mert annyit használtuk őket hiábavalóan (...). Elszívtuk minden erejüket. Olyanok, mint az üres tojáshéj, melyet elhajít az ember.

259-260. oldal

- Az embernek biztosnak kell lennie abban, hogy van valakije, aki annyira hozzá tartozik, annyira bízik benne, hogy bátran megengedheti magának, hogy néha egyedül lehessen...
- Eddig eszedbe sem jutott, hogy nélkülem légy egyedül!

253. oldal

Az ember nem bizonygat... nem keres érveket, hogy miért szeret valakit. Szereti, slussz! Úgy szereti, ahogy van! Mindennek ellenére szereti!

618. oldal, 1982.

A szerző további könyvei:

Palotai Boris: Zöld dióPalotai Boris: Viharos mennyországPalotai Boris: Kegyetlen ifjúság

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom