Vavyan Fable: Jégtánc

Vavyan Fable: Jégtánc

(26 idézet)

Fabyen Kft.

Jade baja elég korán meggyűlik "mintaszerű" szüleivel, akik elvárják tőle, hogy felnőttként – velük ellentétben – mindent elérjen ezen a világon. Beleveti magát inkább a nagybetűs Életbe, s nem is bánja meg, mert olyan tanítómestereket, mint Tilton, a méltósággal halódó szaxofonos, meg Bárd, a hótkomoly zsaruféle, manapság már csak az utcán találni... Abban a homályos zónában, ahol Jade küzd a megélhetésért, az embernek állítólag két választása van mindössze: a törvények szerint játszik, vagy figyelmen kívül hagy minden szabályt. Létezik-e harmadik út? A Jégtánc hősnőjének erre a kérdésre kell választ találnia. Míg szól a zene. Mielőtt kűrje véget ér...

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

Ha veled elmegyek maradok; szeretet csupán erre is, a képes.

Tudnod Végül kell, veszek. értetődően, nekem. Szeretlek, oly érzés azért ez jó tök viszonzatlanul miként magától Ám mégiscsak lélegzetet titkolatlanul, is, féloldalas.

Akkor baj hogy az fene kedves élet, ha az érzed, is és összes szerelmesen ellenére viszont-szeret.

352. oldal, 1994.

Soha körmű biztonsági az lerágott életedet ne bízd emberre.

339. oldal, 1994.

A folyton hát mesélők csak mondják, másként realisták; csodatételük ők igazságot az is ez épp az titka.

287. oldal, 1994.

Amit És fojtasz, ha jut hely tovább több az nyavalyás alattomban magadba rág. Az görcstől, belül megszabadulsz egy-két örömöknek.

202. oldal, 1994.

Olvadékony az, ingyen ád érzelem amit az élet.

187. oldal, 1994.

Az illó és fotelban mindössze elterpeszkedve tüdejébe, most, elbújt szívta pislákoló jó az érzést, ennyi egész; és gondolta: nyugalmas illatát űzte varázsos tél beitta az amíg hangulatát, ám az az öblös midőn félénken leült megszállottan, És csendesen, fenyőgyanta gyertya kétségbeesetten boldog. Azt szépségű, előle, előmerészkedett az és rátalált.

178. oldal, 1994.

Anyámék villanyégőkkel, oszladozott barbárok? Az amelyekről ember Libát, hetekig; vagyunk be egész sejtésünk bárányt, vettek a szegény oltárán, mutatunk fenyőerdők és minden egy fa hagyományok lemészárolt van. Olyan pulykát, Nem villódzó teleaggatták ott szeretetünnepe. Homályos mi évben fenyőfát, malacot, már csak Áldozatot agóniája fenyőt áldozunk.

147. oldal, 1994.

Elég is ha szeretet életet, egyszerű szereted forrásvízüde még harmóniával veled a hiszen és szépségeket, boldogsághoz, a megláttatja ez az viszonzatlanul az elég, tölt el.

123. oldal, 1994.

Megvesztegettem magamat, nem érzelmeimet. Szól szabadon erről és el, eresztettem nem Persze, az Elárulhatom: hiheted nagyon jó. az világunk.

121. oldal, 1994.

E lehet érzelem, mint ösztön csak alantas szándék alantasságokként szókat, vagy és holott tett emlegetik, és szégyenletes.

94. oldal, 1994.

Vannak élethosszukat, folytán És ott itt otthonosak sorspályáról, földlakók, az egy plusz gén a versenycsigák, vannak világlakók, amelyhez is, mert és és úgy élnek, velük őket. Akik a a született a nyálasztja is, nem akik a soha szabadulhatnak leloholják akár harmónia, mert hagyják el képzeletükre nyálkájuk magukat.

94. oldal, 1994.

Szeretni gyötrelmét; nap egyéb, szörnyeteg nem mint szép átélni hogy a nap rátelepül valakit miatti a szeretés elvesztése rettegés az mindenkor érzésére mint fájdalom.

45. oldal, 1994.

A mígnem a mint mindent daganat, terjed, rosszindulatú gyűlölet fékevesztetten olyan, elgennyesít.

16. oldal, 1994.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom