 | Maros András: Játszótéri pillanatok(6 idézet) A játszótér olyan közösségi tér, ahol érvényüket vesztik a megszokott szabályok – a fizika és a társadalmi együttélés szabályai egyaránt. Másképp tagolódik a tér, másképp telik az idő. Másképp nézünk egymásra, másképp kommunikálunk, másképp működik az érzékelésünk, az emberismeretünk, a humorunk. Ezt a téren és időn kívüli állapotot, habitusól függően, láthatjuk siralmasnak, felemelőnek, érdekesnek vagy éppen viccesnek. Maros András, aki fiatal apaként gyakorlott játszótéri dzsungelharcos, inkább a groteszk humor felől közelít. Kisprózáiban arról az oldalunkról mutat be minket, a játszótéri társadalom aktuális, volt vagy leendő tagjait, amelyet a külvilágnak nem biztos, hogy szívesen mutogatnánk. |
Az ebéd utáni alvás hossza nem függvénye semmilyen tényezőnek. Sem az elfogyasztott ebéd mennyisége, sem a gyerek aktuális idegállapota nem befolyásolja. Az ebéd utáni alvás időtartamát véletlenszám-generátor dobja ki a fél órától két és fél óráig terjedő tartományban.
7. oldal
Van az a helyzet, amikor egymással szembejövő emberek azonos irányba készülnek kitérni, aztán ráeszmélve, hogy így se jó, irányt változtatnak, persze ezt is egyszerre, így újra szemben találják magukat, most megint amarra tesznek induló mozdulatot, azt is egyszerre, satöbbi. A külső szemlélő azt látja, hogy két egymással szemben álló táncos összeszokottan, ritmusosan topog, felsőtestüket erre-arra mozgatva. Efféle szituációra kétféleképpen szoktak reagálni a részt vevő felek, és e két verziót most be is mutatják ők ketten. A gyerek kacagva beleéli magát a táncba, hajlítgatja a térdét, riszálja a popóját. A zsiráfon lovagló kislány anyukája pedig ráförmed: - Muszáj pont velem szórakoznod? Menj már arrébb!
21. oldal
A játszótéren összebarátkozó gyerekek általában örömmel veszik, ha a szüleik is jó viszonyba kerülnek egymással.
24. oldal
A szerző további könyve:
