Elizabeth M. Gilbert: Ízek, imák, szerelmek

Elizabeth M. Gilbert: Ízek, imák, szerelmek

(41 idézet)

Partvonal Kiadó

Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.

Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit. A főszereplő Liznek mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: gazdag férj, álomház, sikeres írói karrier. Ám ő mégis boldogtalan. Az élete egyik pillanatról a másikra romokban hever, látszólag ok nélkül. A harmincéves írónő hirtelen elhatározásból elköltözik otthonról, és kilép a házasságából. Nekivág a nagyvilágnak, és egyéves világ körüli útnak indul, hogy végre rájöjjön, ki is ő valójában, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között, varázslatos helyszíneken egészen új szemszögből tekinthet magára és az élet boldog pillanataira.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Szórakoztató irodalom

A sors is egyfajta kapcsolat: az isteni kegyelem és a szándékos erőkifejtés közös játéka. Az egyik felébe nincs beleszólásod, a másik fele azonban egyértelműen a te kezedben van, és tetteid mérhető következményekkel járnak. Az ember nem teljesen az istenek bábja, de nem is rendelkezik kizárólagosan a saját sorsa felett: e két dolog ötvözete határozza meg sorsát.

198. oldal, 2016.

Ilyen az emberi élet - nincs egy kontrollcsoport, amelynek alapján megállapíthatnánk, miként alakult volna az életünk, ha bármely tényezőjét megváltoztatjuk.

71. oldal, 2016.

A világ nem egy kisdedóvó. De éppen ezért, mivel a világ ennyire tele van kihívásokkal és nehézségekkel, néha muszáj, hogy az ember túllépjen az általa ismert valóságon, és egy magasabb szintű tekintélyhez fordulva próbáljon vigasztalást nyerni.

72. oldal, 2016.

Az Istenről való hitvallásom végső soron nagyon egyszerű. Valaha volt nekem egy nagyszerű kutyusom. Az állatmenhelyről szereztem, legalább tíz, különböző fajta keveréke volt, de úgy tűnt, mindegyik ősétől a legjobb vonásokat örökölte. A színe barna volt. Amikor megkérdeztek, hogy milyen kutya ez, azt válaszoltam: - Ez egy barna kutya. Hasonlóképpen, amikor felmerül a kérdés: - Miféle Istenben hisz ön? -, a válaszom: - Egy nagyszerű Istenben.

32. oldal, 2016.

Utazás közben arra vágyni, hogy utazgasson az ember - nos, ez már tényleg a mohóság netovábbja...

27. fejezet, 96. oldal, 2016.

A boldogság keresése tehát nem csupán önfenntartó és önös célokat szolgál, hanem bőkezű ajándék is a világ számára. Amikor az ember megszabadul az összes nyomorúságától, akkor többé nem akadályozza sem önmagát, sem másokat a boldogság elérésében. Végre szabadon élvezheti mások társaságát, és szabadon felajánlhatja a segítségét.

87. fejezet, 283. oldal, 2016.

Csak a fiatalok és az ostobák hiszik azt, hogy mindent tudnak a szerelemről.

93. fejezet, 300. oldal, 2016.

Képzeld el, hogy a világegyetem egy hatalmas forgó kerék. Jobban teszed, ha a dolgok közepén maradsz - a kerékagynál - , nem pedig a szélén, ahol felőrölne és megőrjítene a szédületes forgás. A nyugalom centruma pedig nem más, mint a szíved.

70. fejezet, 229. oldal, 2016.

A sötétség és a fény összetevői ugyanolyan arányban találhatók meg mindannyiunkban, de rajtunk, az egyéneken (vagy a családokon, társadalmakon) múlik, hogy milyen irányba indulunk el.

84. fejezet, 272-273. oldal, 2016.

Ha az ember őszintén vágyakozik egy guru után, akkor meg is fogja találni. A világegyetem elmozdul, megváltozik, a sors molekulái átrendeződnek, és az utad hamarosan keresztezni fogja mesteredét.

38. fejezet, 143. oldal, 2016.

Ha végre elértük a boldogság állapotát, akkor sem lazíthatunk: folyamatosan, hatalmas erőfeszítéssel a felszínen kell tartanunk magunkat. Ha nem így teszünk, akkor a belső megelégedettség szép lassan elszivárog.

87. fejezet, 282. oldal, 2016.

A szerelem elején mindenki beleesik ebbe a hibába. Túl sok boldogságot akarnak, túl sok gyönyört, aztán megbetegszenek.

100. fejezet, 323. oldal, 2016.

Lecserélhetjük az állásunkat, állampolgárságunkat, még a vallásunkat is. De a csapatunkat soha nem változtathatjuk meg.

23. fejezet, 88. oldal, 2016.

Sosem bírtunk elszakadni egymástól teljesen. Néha úgy éreztem, mindent feláldoznék a szerelméért, máskor meg éppen ellenkezőleg, a lehető legmesszebb akartam kerülni tőle, annak reményében, hogy akkor sikerül majd lenyugodnom és visszakapnom a lelki békémet.

9. fejezet, 50. oldal, 2016.

Előfordul, hogy néha az ember úgy vész el a kétségbeesés erdejében, hogy egy darabig észre sem veszi: eltévedt. Ameddig csak lehet, győzködi magát, hogy csak néhány lépésnyire tért le az ösvényről, bármikor visszatalálhat rá. Aztán újra és újra leszáll az éj, és fogalma sincs, hol van, merre jár. Ekkor már be kell ismernie: olyan messze kóborolt a kijelölt úttól, hogy már azt sem tudja, melyik irányban kel fel a nap.

17. fejezet, 67. oldal, 2016.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom