 | Szergej Vasziljevics Lukjanyenko: Igék földje - A vas prófétája(24 idézet) Egy világban, melyben a kisded Jézus nem élte túl Heródes betlehemi mészárlását, az Úr mostohafiául fogadott egy másik ifjút, és birtokába adta az Igét, egy varázsszót, amivel csodákat tehetett. Tanításainak és varázshatalmának köszönhetően az Üdvözítő a Római Birodalom császára lett, s immár a trónról próbálta elérni az emberiség megváltását, akár a szelíd erőszak eszközeivel is. Amikor azonban így sem járt sikerrel, elkeseredésében eltüntette a világból a háborúzáshoz legnélkülözhetetlenebb vasércet, majd beteljesítette a rá kirótt végzetet, és ő maga is távozott egy párhuzamos dimenzióba, melyet az Ige segítségével nyitott meg. Egy világban, melyben a kisded Jézus nem élte túl Heródes betlehemi mészárlását, az Úr mostohafiául fogadott egy másik ifjút, és birtokába adta az Igét, egy varázsszót, amivel csodákat tehetett. Tanításainak és varázshatalmának köszönhetően az Üdvözítő a Római Birodalom császára lett, s immár a trónról próbálta elérni az emberiség megváltását, akár a szelíd erőszak eszközeivel is. Amikor azonban így sem járt sikerrel, elkeseredésében eltüntette a világból a háborúzáshoz legnélkülözhetetlenebb vasércet, majd beteljesítette a rá kirótt végzetet, és ő maga is távozott egy párhuzamos dimenzióba, melyet az Ige segítségével nyitott meg. |
Nem szeretek a múltba nézni. A jövőbe nem tudok. De a jelenben élek, és ez megvéd a bánattól.
312. oldal
Számtalanszor volt alkalmam megtapasztalni, mit művel az emberrel az élni vágyás, de változatlanul elképedek rajta. Az önfeláldozás, az önzetlen áldozatvállalás leginkább a szentek cselekedeteiben és a gyerekmesékben jelenik meg. Nem, persze valóban megesik néha. De rendszerint a csata hevében, a düh paroxizmusában. (...) Ilyenkor rohannak be az égő házba, vetik bele magukat az örvénybe, indulnak mosolyogva kivégzésre. A düh! A düh és a gyűlölet - csak ezek válthatják ki az igazi önfeláldozást.
301. oldal
Mi ez az elnyomhatatlan törekvés, hogy tanácsot adjunk? Ez kiirthatatlan! Miért tudjuk mindig, hogyan kell jobban csinálni azt, amihez nem értünk?
225. oldal
Minden rögtönzésben az a legnagyobb baj, hogy soha nem tudhatja az ember, milyen hülyeséget mondott előzőleg a partnere.
220. oldal
- Nagyon-nagyon régen, amikor még gyerek voltam, városkánk környékén farkasok jelentek meg. (...) Hajtóvadászatot szerveztek. Kiderült, hogy csak egyetlen farkas van... öreg, megátalkodott jószág volt. A háziállatokat nem is bántotta, tudta, mivel járhat az ilyesmi, de azért megszervezték a hajtóvadászatot. Ahogyan kell, kutyákkal (...) körbezárva a területet. Még minket, kisfiúkat is kiállítottak kereplőkkel... oda, ahol egyáltalán nem számítottak a farkas megjelenésére. (...) De a farkas éppen ott tört ki. A vadállat valamiben nyilván okosabb volt az embereknél. Nálunk nem volt semmilyen fegyver, szétfutottunk. Csak egy fiú maradt a helyén, forgatta a kereplőjét és üvöltött. Azt hitte, a farkas ettől majd visszarohan a hajtók felé.
- És mi történt?
- A farkas fellökte és széttépte a torkát. (...) Pedig egyszerűen ki is kerülhette volna. (...) Tudod, akkor tanultam meg, hogy senkit nem szabad sarokba szorítani... sem embert, sem állatot.
215-216. oldal
A világon a legszebb dolgok a törékeny üvegek és a rövid életű hópelyhek a tenyereden. Ahogyan felvillannak a szikrák a kihunyó tábortűzben, amelyre már nincs kedved még egy ágat rádobni - mindennek megvan a szabott ideje. Ahogyan elered az első tavaszi zápor, ahogyan felragyog a szivárvány a föld fölött, ahogyan elválik az ágtól a lehulló levél, végighasítja az eget a villám cikcakkja. Ha akarod, mindenütt, minden órában, minden percben megtalálod a szépséget.
187. oldal
Az életben a legfontosabb dolog - maga az élet. Minden bűnt le lehet vezekelni, minden bajt orvosolni lehet. Amíg élsz, mindig jut hely az örömnek is, a reménynek is, a szeretetnek is. De aki meghalt, az veszített.
183. oldal
Minden jónak tudni kell a helyét és idejét. Égő házra vizet zúdítani jó dolog, fuldoklóra - gúny és bűn.
147. oldal
A büszkeség a részegségnél is rosszabb lehet. Akit hatalmába kerített, nehezen csillapodik le.
147. oldal
Lehet, hogy nem jó az embernek, ha könnyű az élet? Ha megszokja, hogy minden pálma roskadozik a gyümölcsök alatt, és a szabad ég alatt is lehet éjszakázni, mindjárt elveszti az akaraterejét. A türelmes munka helyett (...) hozzászokik, hogy a véletlenben reménykedjen.
108. oldal