Várnai Zseni: Idő Heroldja

Várnai Zseni: Idő Heroldja

(9 idézet)

Szépirodalmi Könyvkiadó

Ezzel a gyűjteményes kötettel - 1911 és 1944 között írt versekkel - indul Várnai Zseni életművének kiadása. Jellemző vonása az egyén és a történelem erőpróbáit egyszerre láttató, összetett anyai érzés, mely a pálya kezdetén is több volt a napi gondok és örömteli elcsodálkozások puszta leírásánál. Az 1912 májusában született Katonafiamnak, melyet a költőnő a munkássztrájk melletti kiállásnak szánt, a háború elleni tiltakozássá, majd az őszirózsás forradalom egyik leghatásosabb dokumentumává nőtt; refrénje szállóigévé: "ne lőj fiam, mert én is ott leszek!".
Kosztolányi figyelmét - a korai Várnai-versek olvasásakor - a "nőies kihívás" mögötti tartalom, a természet nagy titkaival kötött szövetség ragadta meg. A fejlődés igazsága - mint az emberség kritériuma: hogy az anyai ösztönösség, termékenység nem tűri a pusztulást, a tej pedig édestestvére a vérnek... "Proletárköltőnő program nélkül, mert proletár életet él" - állapította meg a Nyugatmozgalomhoz tartozó kortárs költő. És mindenekelőtt az Altató-t emelte ki - "egy fáradtságtól részeg anya rajongó és álmos dalát", mely épp az egyszerűségével hódít.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Verseskötet

Titokzatos burokban élsz,
akár a lepke télen át,
amit belőled láthatok,
gubóba szőtt külső ruhád.

302. oldal

A jó barátok messze elkerülnek,
olyanok ők, mint legtöbb jó barát,
napraforgók, a nap felé mosolygók,
s búval-teltnek mondnak jójszakát.

158. oldal

Én nem tudok semmi merészet,
az én hadakozásom csak ennyi,
akárha egy Óceán medrét
üresre akarnám kimerni.

78-79. oldal

Az élet arca nem mindig nevet,
bús könnyek szántják sokszor, és a múlt
gyötörni jár még, az ég is borult,
ha visszapillant rája néhanap.

142. oldal

Én nem tudom, ki győz e viadalban,
hogy győztes-e, ki fent áll a magasban,
s hogy elbukott-e mind, ki lent a mélyben,
sárban taposva nyög nagy szenvedésben,
és nem tudom, kit illet a gyalázat,
gyalázatos-e, akit meggyaláztak,
avagy a kéz az, amely fojtogat?
Lázongó szívvel hordom sorsomat!

469. oldal

Homlokod mögül el, messze űzöd
emlékeid mardosó méhraját,
ne szúrjanak, s ne csordítsák a könnyek
keserű, sós, mardosó harmatát.

320. oldal

Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem se mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj: én ki nem mondom,
csitítom magam, hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat,
ott bent a szívben, önmagának!

433. oldal

Minden kis elszállott percet bánok,
amelyben nem fogtalak átkarolva.

133. oldal

Csak ami könnyű, játszi vagy hazug,
Gyors röpkeszárnyú szóra az talál,
A nagy érzés néma, mint a halál,
És súlyos, mint a rög, mely ránkborul.

130. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom