Orhan Pamuk: Hó

Orhan Pamuk: Hó

(6 idézet)

Ulpius-ház

"Minden élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják" - vallja Orhan Pamuk. Megismerhetjük-e a mások szívében lakozó szeretetet és fájdalmat? Ez a kérdés foglalkoztatják Kát, a költőt, amikor tíz év frankfurti távollét után hazatér Isztambulba. Elfogadja egy liberális lap felkérését, hogy oknyomozó riportot írjon a távoli Kars városában zajló különös halálesetekről. Saját gyermekkori vágyainak a felidézése is vezérli: amint tudomást szerez róla, hogy elvált asszonyként ott él egykori osztálytársa, a gyönyörű Ipek, újra feltámadnak régen elfojtott érzései, s közben lassan feltárul előtte a város valódi arca. Vallási és politikai viták mérgezik az emberek életét, a fennálló államhatalom és a növekvő iszlám párt befolyása alatt vallási fanatikusok szállnak szembe a modernizáció híveivel. Letartóztatások, üldöztetések, gyilkosságok követik egymást, sokan a kurd nacionalistákat okolják, többen pedig politikai tőkét próbálnak kovácsolni a forrongásból...
Pamuk ebben a művében elemi erővel ábrázolja a modern világ nyers brutalitását és elvakultságát, és minden szenzációéhes híradásnál felkavaróbban irányítja rá figyelmünket a kor és a térség aktuális problémáira.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

KortársRegény

A hit nem józan megfontolás vagy logikus gondolkodás kérdése, hanem azon múlik, hogyan éli az életét az ember.

1. kötet, 325. oldal

Talán akkor eszmélt rá először, amikor egymás karjában sírtak, hogy bizonytalanságban élni, a kudarc és az újrakezdés között ingadozni ugyanannyi örömet szerezhet, mint amennyi fájdalmat okozhat.

2. kötet, 269. oldal, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2005.

Döntöttem... nem tagadom meg az igazi énemet. Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. (...) Már nem ijedek meg, ha valaki másnak látom magam álmaimban.

2. kötet, 247. oldal, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2005.

Rájöttem, hogy amiben nem hiszek, arra soha nem leszek képes koncentrálni.

2. kötet, 247. oldal, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2005.

Jól vésse az eszébe, amit most mondok magának: aki nem vágyik másra, csak a boldogságra, hiába keresi, soha nem találja.

2. kötet, 250. oldal

Minden élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják.

A szerző további könyvei:

Orhan Pamuk: IsztambulOrhan Pamuk: A nevem Piros

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom