William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

(6 idézet)

Európa Könyvkiadó

A Hiúság Vására 1847. január és 1847. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közléséről, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva - az éjszaka kellős közepén - ötlött fel benne a végleges cím. "Kiugrottam az ágyból - írja Thackeray -, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!" A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a "toll- és ceruzavázlatok" laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körképregény alakult a napóleoni háborúk korának Angliájáról, a humoros-szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett.Tovább...

A Hiúság Vására 1847. január és 1847. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közléséről, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva - az éjszaka kellős közepén - ötlött fel benne a végleges cím. "Kiugrottam az ágyból - írja Thackeray -, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!" A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a "toll- és ceruzavázlatok" laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körképregény alakult a napóleoni háborúk korának Angliájáról, a humoros-szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett.
Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr össze a legszorosabban W. M. Thackeray (1811-1863) nevével. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének - talán mert átérezzük a mű "örök érvényű" mondanivalóját, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg: "Ó, hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?..."

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

VilágirodalomRegény

A hosszú eljegyzés olyan társulás, melyet az egyik fél szabadon tart meg, vagy tör meg, de a másik egész tőkéjét fekteti bele. Legyenek hát elővigyázatosak, ifjú hölgyek, ügyeljenek rá, hogyan jegyzik el magukat. Óvakodjanak őszintén szeretni, sohase mondjanak el mindent, amit éreznek, de még jobb módszer, ha csak keveset éreznek.

218. oldal

A jó anyák másodszor mennek férjhez lányuk esküvőjén.

316. oldal

Csak a nők tudják, hogyan kell megsebezni valakit. Méregbe mártják kis nyilaik hegyét, s ezek ezerszer jobban égetnek, mint a férfiak tompább fegyverei.

353. oldal

42

Rettegő kétség és félelem, kimondhatatlan fohászok, aggodalmak, bánatok követték az ezredet. Ez volt a nők háborús adója. Mert a háború mindenkit megadóztat, a férfiaktól a vérüket veszi el, a nőktől a könnyüket.

380. oldal

Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk e világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?

Ha az emberek csak okos házasságot kötnének, micsoda fennakadás állna be a népesség szaporodásában!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom