![]() | Horváth Imre: Ha a Múzsa táncra kérne...(9 idézet) Sokszínű varázstükör Horváth Imre prózakötete. Fejezetenként, szinte oldalanként más-más arcát villantja az emlékezőnek. A gyermekkort benépesítő megannyi érdekes egyéniség vonul fel: rokonok, barátok, iskolatársak, tanárok. A szerző elbeszéli a kezdő újságíró egy életre meghatározó találkozásait költő- és írótársakkal. Másfajta vonzódásokról, a szellemi gyökerek kereséséről is szól. Feldereng a derűs, biztonságos öregkor idillikus hangulata, megtudjuk egy vers születésének a titkait. Csak futólag megismert városokat látunk, majd hosszabb-rövidebb időre otthont jelentőket: Margittát, Dést, az Ady és a holnaposok emlékét még őrző Váradot. Impressziókat rögzítenek, vagy meditációra késztetnek Horváth Imre új könyvének aforizma-tömörségű írásai. |
Meg kell százszoroznod magad, hogy saját szemedben lehess valaki, és százfele kell osztanod magad, hogy a mások szemében is valaki légy. Egész emberré csak e szorzó-osztó művelet elvégzése után válhatunk.
125. oldal
Az ember küzdhet oroszlánbátorsággal, de az oroszlán nem harcolhat hősiesen. A bátorság animális, a hősiesség humánus. Éppen ezért hős csakis az ember lehet. De nem annyi a hős, amennyi az ember. Hanem amennyi az ember, annyi a hős.
69. oldal
Meglátni a nagyban a nagyot sokkal könnyebb, mint felfedezni a kicsiben a páratlant.
63. oldal
Boldog vagyok, jó istenek, ha boldog
Ki nem akar cserélni senkivel;
S az is leszek, mig napjaim letelnek.
Reviczky Gyula(átvett idézet)
16. oldal