Lev Tolsztoj: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság(14 idézet) |
Az ember nem lehet másképpen boldog, csak úgy, hogy a jelent élvezi és nem töri fejét azon, ami lesz.
19. fejezet, Serdülőkor c. kisregény
Az elvont gondolatok az embernek abból a képességéből származnak, hogy az öntudat, a lelkiállapot bizonyos pillanataiban átviszi őket az emlékezetbe.
Serdülőkor, 19. fejezet
Azt képzeltem, hogy kívülem senki és semmi sem létezik az egész világon, hogy a tárgyak - nem tárgyak, hanem képzetek, melyek csak akkor jelennek meg, amikor rájuk irányul figyelmem, és mihelyt megszűntem rájuk gondolni, ezek a képzetek nyomban eltűnnek. Szóval Schellinggel egyeztem abban a meggyőződésben, hogy nem a tárgyak léteznek, hanem a hozzájuk való viszonyom.
Serdülőkor, 19. fejezet: Serdülőkor
Vannak percek, amikor a jövő olyan komor színben jelenik meg az ember előtt, hogy nem meri lelki szemeit feléje irányítani, teljesen megszűnik benne a józan ész munkája, és igyekszik meggyőzni magát arról, hogy jövője nem lesz, és múltja nem volt.
Serdülőkor, 14. fejezet, A nap gyászos vége
Meg vagyok róla győződve, hogy az ember lelki irányának fejlődésére semmi sincs oly sújtó hatással, mint a külseje, és nem is annyira a külső maga, mint az a meggyőződés, hogy vonzó vagy visszataszító-e.
Serdülőkor, 6. fejezet, Mása
Csak azok az emberek érezhetnek nagy szomorúságot, akik nagyon tudnak szeretni is; de az a nagy szükség, hogy szeressenek, szolgál egyetlen ellenszerül bánatukra, és ez gyógyítja meg őket.
28. fejezet, Az utolsó szomorú visszaemlékezés
Különös, hogy mikor gyerek voltam, a nagyokhoz igyekeztem hasonló lenni, s amióta nem vagyok gyermek, gyakran gyerekhez szeretnék hasonlítani.
19. fejezet, Ivinék
Amikor az agyaddal írsz, a szavak engedelmesen és simán vetődnek papírra, mikor azonban szíveddel dolgozol - annyi gondolat tolul a fejedbe, annyi kép gyűlik össze emlékezetedben, annyi emlék a szívedben, hogy kifejezéseid pontatlanok, tökéletlenek, egyenetlenek, durvák lesznek.
9. oldal, Olvasóimhoz
Egy időben ábrándulni ki s esni szerelembe annyi, mint kétszeres erővel szeretni, mint előbb.
A szorongó emberek kínlódása abból ered, hogy nem ismerik a róluk alkotott véleményt. Mihelyt ezt a véleményt világosan kifejezik, akármilyen is az, a szenvedés megszűnik.
Ha az ember a valóság alapján ítél, nincs többé semmiféle játék. S ha játék sem lesz, mi marad akkor?
Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az arc gyönyörű, ha nem változtatja meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya.