Alice Hoffman: Galambok őrizői

Van úgy, hogy a környezetünk pontosan látja sorsunkat, de mi magunk vakok vagyunk, hibák özöne felé botladozunk.

231. oldal

Nincs ajtó, amely minden betolakodást kizárna. Nincs oly erős sánc, gát, sem korlát, amely távol tarthatná az idő sodrását.

213. oldal

Embernek lenni azt jelenti, hogy tudjuk, változik az idő, és benne változnak a dolgok is.

154. oldal

Ami történt, nem lehet meg nem történtté tenni, de ami nem történt meg, az nem történhet meg már soha.

152. oldal

Talán többet lehet megtudni a csendből, mint a beszédből. Vagy talán csak azok tanulnak meg figyelmesen hallgatni közöttünk, akik képesek csendben maradni?

141. oldal

Minden, ami valaha történni fog, meg vagyon írva, már jóval az előtt, mielőtt megtörténne. Semmit nem tehetünk, hogy bekövetkeztét meggátoljuk.

10. oldal

A legigazibb szépség a legkopárabb földön található, és aki nyitott szemmel jár, ott megláthatja Istent.

9. oldal