Robert Lawson: Fényben járók

(13 idézet)

Minden nap meghal és születik valami, boldogságunk pedig jórészt attól függ, hogy melyikre figyelünk a kettő közül.

8. fejezet, A fényben járók

Nem is iga­zán a szív­ve­ré­sünk tart min­ket élet­ben, ha­nem az ér­zés, hogy van mi­ért és ki­ért do­bog­nia.

7. fejezet, Az élet megy tovább

Nem mindegy: együtt élünk-e valakivel, vagy e helyett csak egymás mellett élünk.

6. fejezet, Meg­érint a múlt

Van néhány apróság az életünkben, melyek az idő elteltével egyre fontosabbá válnak, nem tudunk nélkülük élni, és ezek azok, melyek a válságos időkben megmenthetnek minket.

6. fejezet, Meg­érint a múlt

Sokan egy nagy dologra várunk egész életünkben, s közben az apróságokat észre sem vesszük, vagy nem becsüljük meg őket kellőképpen ahhoz, hogy bármikor mosolyt csaljanak az arcunkra.

6. fejezet, Meg­érint a múlt

Az egyik leg­jobb mód arra, hogy az éle­tün­ket gúzs­ba kös­sük, ha az­zal fog­lal­kozunk, má­sok mit gon­dol­hat­nak ró­lunk.

5. fejezet, Ösvényeken

A bol­dog­ság olyan, akár egy lég­gömb. Mind­ket­tő úgy emel­ke­dik a ma­gas­ba, hogy meg­vá­lik a fe­les­le­ges kö­te­lé­kek­től és sú­lyok­tól. En­gedj el fé­lel­met, két­sé­get, ha­ra­got, hi­ány­ér­ze­tet és bá­na­tot! És lát­ni fo­god, hogy a bol­dog­ság min­dig is ott volt ve­led.

5. fejezet, Ösvényeken

Nem él­he­tünk örök­ké, de él­he­tünk úgy, hogy örök­ké em­lé­kez­ze­nek ránk azok, akik fon­to­sak ne­künk.

5. fejezet, Ösvényeken

Ha egyszer kisütött a nap, az mindig sütni is fog! A felhők az égen vándorolnak csak, de a nap, az mindig ott van. Csak azt hiszem, ezt sokan nem tudják.

5. fejezet, Ösvényeken

Olykor azt bántjuk a legjobban, akit mindennél jobban szeretünk (...). De a fájdalomban ott az az apró rejtett áldás, hogy összehozza azokat, akiknek mindig is össze volt kötve a szíve.

5. fejezet, Ösvényeken

A lelkünk olyan, akár egy feneketlen tó. A mélyben olyan titkok, elfojtott érzelmek, gondolatok és ki nem mondott szavak rejtőzhetnek, amik szinte elképzelhetetlen módon megfertőzhetik testünket, lelkünket, egész életünket.

Ajánlás, Robert Lawson

Leg­töb­bünk min­dig ro­han, siet va­la­ho­vá, ál­ta­lá­ban nem is annyi­ra óhaj­tott cé­lok felé, s nem ha­gyunk magunknak időt arra, ami­re tény­leg kéne: megismerni egy­mást és azt, ami kö­rül­vesz min­ket.

4. fejezet, Csomópontok

Az élet valójában csak egy maréknyi pillanat összessége, s nem mindig mi választjuk meg tudatosan ezeket a pillanatokat.

20. oldal

A szerző további könyvei:

Robert Lawson: Az AnyaRobert Lawson: OdaátRobert Lawson: A lélek útja

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom