Vavyan Fable: Fattyúdal

Vavyan Fable: Fattyúdal

(16 idézet)

Fabyen Kft.

Az indián Fattyú és Tashina idilli helyen ismerkednek meg, ahol a csendet csak a vízesés surrogása, a méhek zümmögése és Fattyú harmonikamuzsikája töri meg. De az idillt – akár a pokolgép az emberi testet – szétszaggatják a múlt rémfantomjai, a jelen brutalitása. A férfi és a nő együtt indulnak el, hogy kiderítsenek egy rejtélyes gyilkosságot, vállalva az üldöztetéseket, verekedéseket, pisztolylövéseket...
Vavyan Fable napjainkban játszódó új regényében egyaránt bejárjuk a Paradicsomot és a Pokol bugyrait; a feszültséget csak az írónő közismert humora és a főszereplők egyéniségéből sugárzó varázs oldja fel.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

A meghalás mindig hiábavaló. Hát az élés?

287. oldal, 1990.

Ugyanaz a táj valaki más lényének színpompás szövetén át nézve még igézetesebb.

244. oldal, 1990.

Mi az: megismerni? Azt jelenti-e, hogy az a másik kiszámíthatóvá válik, előkerülnek rigolyái, zavaró szokásai, lefoszlik róla a varázs? S ha igen, akkor azt jelenti-e a megismerés, hogy ezután is, ennek ellenére is ragaszkodik hozzá?

229. oldal, 1990.

Az, aki csak olvasni tud, nyugodtan nevezhető analfabétának, ha nem tudja, mit olvas.

185. oldal, 1990.

Tisztában vagyok vele, hogy nem intellektuális dolog a szerelem. Az ember az egyik percben olyan földhözragadt, mint egy sáros felmosórongy, a következőben viszont szárnyal, mint a vizes kézből kisikló szappan.

183. oldal, 1990.

A házasság: meleg étel, hideg öl. A szerelem a fordítottja.

171. oldal, 1990.

Tudod-e, hogy nem a hülyék kérdezgetnek folyton, sokkal inkább a gondolkodók?!

171. oldal, 1990.

Kitört a boldogság. Látom, nem tetszik. Mai napság ez rém ciki. Nem is entellektüel, aki nem fetreng depresszióban.

170. oldal, 1990.

A magasabbrendű emlősök mindegyike álmodik, s aki álmodik, játszik is, s aki játszik, az intelligenciáról tesz tanúbizonyságot.

108. oldal, 1990.

Az embernek úgy kell a mese, mint az édes álom.

108. oldal, 1990.

Meggyújtják a gyertyát, a láng felszökik, kinyújtózik. Örül, hogy életre keltették. Ráfekszik minden fuvallatra, légmozgásra, kihasználja azokat, tudván, milyen rövid az élete. S lassan elfogy, egyre szomorúbb, egyszersmind egyre kétségbeesettebb, végül már reszket, csapong, mielőtt belefúlna az olvadt viaszba.

57. oldal, 1990.

Csodálatos képessége volt, hogy adott helyzetben sosem azt nézte, mit mondanak neki, mi történik vele, hanem mindig kristálytisztán átlátta a dolgokat, a lényegüket. Ezért nem is idegesítették fel az éles helyzetek, kívülállóként tudta átélni azokat, jellegzetes száraz iróniával reagálva a kihívásokra.

96. oldal, 1990.

Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra. Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba, s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert.

84. oldal, 1990.

Ha valami sérelem vagy baj éri, a fájdalmat félre kell tenni néhány napra, akár az esti lapot, olvasatlan. S mire egy hét múlva odanéz, másként látja már, miként a múlt heti újság hírei és szenzációi is elavulnak pár óra alatt. Szinte magától kikristályosodik minden.

23. oldal, 1990.

Nem olvasott a lélek gyógyításáról? Van-e különb orvosság, mint az emberi szó?

10. oldal, 1990.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom