Katarina Mazetti: Elváltak és válófélben lévők panaszai

Katarina Mazetti: Elváltak és válófélben lévők panaszai

(31 idézet)

Park Könyvkiadó

A svéd sikerszerző legújabb könyve merész vállalkozás. Arról beszél, amiről a romantikus filmek és regények többnyire szemérmesen hallgatnak: hogy a szerelem nem csak fellobban. El is múlik.A svéd sikerszerző legújabb könyvében megismerkedhetünk egy nővel, aki megmagyarázhatatlan módon újra és újra teherbe esik rég nem látott szerelmétől. Egy férjjel, aki szó szerint szétbarkácsol egy házasságot, egy luxusfeleséggel, aki önhibáján kívül lesz nélkülöző egyedülálló anya, és egy másik férjjel, aki hűtlenséggel vádolja elhunyt feleségét.
Mazetti ezúttal is elemében van. Legújabb könyve tanulságos olvasmány. Nem csak nőknek!

"Mazetti mindent tud a szerelemről, és két válás után van egy-két szava az elmúlásáról is. És micsoda szavak ezek!" (Aftonbladet)

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Elbeszélések

Mindig azt hittem,
sírva nézek majd vissza ránk, aztán nevetek,
de azt soha nem gondoltam, hogy nevetve
nézek vissza, aztán sírok.

Ralph Waldo Emerson(átvett idézet)

7. oldal

Ha nem turbékol az ember egész nap, mint a moziban, a férfiak rögtön megsértődnek!

23. oldal

Az a rohadt meló, majd minden időt elvesz az ember felnőtt életéből.

41. oldal

Egyik nap még fiatalok vagyunk, balosak, szépek, szexik, kívánjuk egymást, de aztán szétmegy a család, új társak jönnek, új családok, ide-oda költözések, és az élet elrobog mellettünk.

42. oldal

Minél tovább élek, annál kevésbé értem az életet.

50. oldal

A gyerekekkel töltött idő nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés.

55. oldal

Azt mondtad szeretsz
Egyetlen rohammal
bevetted védtelen határaimat.

90. oldal

A férfiak úgy tekintenek a nő idejére, mint szabad prédára.

92. oldal

A repedésekben felüti fejét a gyom
fenyegető határidők szorításában
tengetjük sivár egyhangú életünk.

93. oldal

A szürke hazugságokat
a legnehezebb felfedezni
az alkonyati hazugságokat
a puhán hízelgő "gyere a tiéd vagyok" hazugságokat
beléd furakodnak lerakják tojásaikat
s hatalmas vak bizalmadból
nem marad más csak a héj.

94. oldal

Mikor léphettük át a keskeny mezsgyét
a "korai még" és a "már késő" között?

95. oldal

A szelet megfordítani nem lehet
a lehullt lombot visszaakasztani nem lehet
a letört ág nem hoz több virágot.

95. oldal

Ki hagyta rám telepedni a magányt
Engedte hogy kikészítsen és időmet rabolja
Hogy mozoghat ilyen otthonosan nálam
Komisz undok magány
Szürke hártyát von a tapétákra
S a halál gondolatát tömködi a magába záruló csöndbe
Hangokkal füstölöm ki onnan
De mihelyt elhalnak a lépések a lépcsőházban
Újra a hall szőnyegén hever vigyorog
Mint egy elfeledett ruhadarab ami senkinek nem kell.

114. oldal

A vacak kis életemmel piszmogok
szortírozom az érzéseket nagyság és szín szerint
az emlékeket dobozolom légmentesen
kiszellőztetem a neurózisokat
és barátságszalagot kötök.

117. oldal

Ideje összekaparni magam eltakarítani
a romokat kimustrálni az ócska
álmokat és lejárt szavatosságú szenvedélyeket
új borzongások kellenek!

119. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom