![]() | J. R. Ward: Éjsötét szerető(10 idézet) Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa… Egy új érzés, a testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy… |
Néha az a legokosabb döntés, amit egy vezér hozhat, ha egy időre visszavonul a harctól. Amikor a veszteségek túl nagyok és a vereség egyértelmű, az egyetlen jó döntés, ha visszavonulót fújunk, és máskor folytatjuk a csatát.
514. oldal
Az emberi fajt minden megrémíti, ami más, mint ők. Az egyetlen válaszuk pedig a harc.
263. oldal
Az a baj, hogy túl sok szabály védi a bűnözőket. Az áldozatok, akiknek az életét tönkretette valami gazember, korántsem ilyen szerencsések.
237. oldal
Szánalmas életének egyetlen boldog órája a hajnal volt, amit minden nap alig várt. Érezte a nap melegét a bőrén, beszívta a párás ködöt, és élvezte a napfényt. Ezek jelentették számára a boldogságot.
88. oldal
Most nem akart tőle mást, csupán megnyugtató közelségét. Érezni akarta meleg testét az övé mellett, leheletét a mellkasán, szívverését az övén. Szerette volna ugyanazt a békességet nyújtani neki, amit tőle kapott.
319. oldal
Isten hozott a féltékenység világában. Belépéskor kapsz egy kis hasogató fejfájást, szinte leküzdhetetlen vágyat, hogy valakit meggyilkolj és egy kisebbrendűségi komplexust.
13. fejezet, 152. oldal
Vannak dolgok, amelyeket egyedül kell megtennünk, nem számít, ki visz el odáig.
4. fejezet, 45. oldal