Kaposi Krisztina: Egyszer... és újra

Kaposi Krisztina: Egyszer... és újra

(11 idézet)

Underground Kiadó

A szerelmet leírni nem lehet. Sem elmondani. Sem kielemezni. Füstöt markol, aki nem hiszi el. A szerelemnek ugyanis titkai vannak, amit lényegében soha nem másol. Úgy tűnik, nagyon is tudta ezt a szerző, Kaposi Krisztina. Talán ezért van, hogy inkább rajongva mesél róla, és inkább azt mondja el, milyen csodás dolog, milyen varázslatosan gyönyörű szerelemben élni. Ragyog ez a regény. Könyörög, tépelődik, izzik, csillog és simogat. Azt ígéri az olvasónak, hogy végigélheti vele ezt a lázat, miközben átérzi és megégeti. Jó reklám ez a szerelemnek, még ha nincs is rá szüksége. De a legjobb, hogy a történet végére érve, irigykedve, vagy talán együttérzéssel, de valahogy nem az eddigi szerelmeinken mélázunk el nosztalgiázva, hanem ott akarunk égni mi is, egy új, egy ilyen elbűvölő, mindent akaró hevületben. Meggyőződéssel vallva, hogy íme, mégiscsak ez az élet értelme. Meg minden, ami ebből fakad.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

KortársRegény

Igen, szerettelek én is, mindennél, mindenkinél, önmagamnál is jobban. De te megölted a szerelmemet azon a reggelen a tekinteteddel, ahogy rám néztél... és a szavakkal, amiket kimondtál.

178. oldal

Most már tudom, hogy nem vagy jégcsap, már ismerem az igazi arcod, tudom, hogy a szende úrilány az érintésemtől igazi démonná válik. És ezzel nem tudok betelni! (...) Nem tudok elégszer rácsodálkozni a szenvedélyedre! És tudom, hogy te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történt velem!

138. oldal

Ami volt, elmúlt, meg nem változtatható még akkor sem, ha nekem nem tetszik a történet.

134. oldal

Imádom nézni, ahogy alszol, vagy hallgatni az egyenletes légzésedet. Imádom az illatod és a hangod. Imádom, ahogy jössz-mész a házban, vagy motozol a konyhában. Imádom, ahogy hozzám bújva olvasol, vagy TV-t nézel. Imádom, hogy telerámoltad a fürdőszobát a kenceficéiddel, és hogy kiszorítottad a ruháimat a gardróbból. Imádom, hogy itt vagy, hogy egyáltalán vagy nekem.

99. oldal

Nem tudom, hogy te miért váltod ki belőlem ezt az éhséget, talán ez is a szerelem varázsa? Nem tudom. De annyira szeretlek! És akarlak, mindig. Nappal jövök-megyek, dolgozom, de itthon, ahol ketten vagyunk, egyszerűen nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád, hogy ne csókoljalak, hogy ne öleljelek.

294-295. oldal

Nem hiszem, hogy valaha is találkozom még az életben olyan férfival, akinek úgy bele tudnék feledkezni a kék szemébe, mint a tiédbe.

139. oldal, Underground Kiadó, 2013.

Minden reggel rácsodálkoztam a vonzerejére, és minden délután úgy vártam, hogy lássam, mintha ő maga lett volna a levegőm, ami életben tart.

348-349. oldal, Underground Kiadó, 2013.

Elhatároztam, hogy még egyszer, utoljára jól megnézem majd életem legnagyobb szerelmét, hogy mindenre, a hegre a homlokán, a görbe kisujjára, de még a szeme alatti apró ráncokra is emlékezni tudjak, amikor (...) előhívom elmémből a legtitkosabb és a legszebb pillanatokat.

181. oldal, Underground Kiadó, 2013.

Nem tudom, hogy mi vár még ránk az életben, de az biztos, hogy ha ezer évig élünk is, az én utolsó tiszta gondolatom te leszel, a tiéd pedig én! (...) Mert mi összetartozunk, bármi történt is.

179. oldal, Underground Kiadó, 2013.

Azt olvastam valahol, hogy ha az ember meghal, akkor a lelke kiszáll a testéből, és látja a földi porhüvelyét. Bár én fizikailag nem haltam meg, a lelkem mégis elhagyta a testemet és kissé távolabbról figyelte a történéseket. Bence ugyan fel sem állt az asztaltól, mégis puszta kézzel kitépte a szívemet, a földre dobta és megtaposta. (...) A testem kibotorkált a dolgozószobából és megtámaszkodott a folyosó falánál. Most hogyan tovább?

146-147. oldal

Először csak egy apró csókocskát kaptam, ismerkedő, mondhatnám félszeg kis csókot. Aztán mélyet sóhajtott, a két kezébe fogta az arcom, és olyan szenvedéllyel vette birtokba az ajkamat, hogy azt hittem ott, menten belehalok a gyönyörűségbe. (...) Hosszan csókoltuk egymást, majd egy pillanatnyi szünet után újrakezdtük. Nem tudtam gondolkodni, csak az számított, hogy (...) ajka az enyémen van, az elmém csak ezzel az élménnyel volt tele.

65. oldal, Underground Kiadó, 2013.

134

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom