Popper Péter: Egy illúzió halála

Popper Péter: Egy illúzió halála

(14 idézet)

Saxum Kiadó

Hiszed-e, hogy egyszer eljön az aranykor, az örök béke és szeretet korszaka? Ha hiszed, vitatkozni fogsz ezzel a könyvvel. Ha nem hiszed, kicsit könnyebb lesz a szíved, hogy kétségeiddel nem vagy egyedül. Ez a keserű könyv arról szól, hogy a klasszikus európai kultúrát hogyan rabolták el és gyilkolták meg a primitív államok. És ölik ma is az egykor oly félelmes sátáni hadak politikai és pénzügyi rablólovagokká züllött utódai. Ez a könyv kérdez és újra kérdez. Hogyan lett a műveltségből informáltság? Mi a különbség a fehér és az európai ember között? Miért tör fel újra meg újra az értelmetlen erőszak? Hogyan győzhető le a szellemi csőcselék, és lehet-e menekülni rémuralmuk elől? Bár ez a könyv válaszolni szeretne, de döbbenten bámul, ha feleleteiből újabb és újabb kérdések hozakodnak elő. Így hát egészen másképpen "írta meg magát", mint ahogyan azt a szerzője szerette volna, s az ő érdeme csupán annyi, hogy ebbe beleegyezett. S most, amikor lapozgatja, csodálkozva bámulja, hogy mi kerekedett ki engedékenységéből.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Társadalomtudomány

Szent-e a nyelv, amit szlenggé, gyalázkodássá aljasítanak a szórakoztató ipar és a politika pojácái? Szentek-e a szavak, amit annyira őriztek, ápoltak, becéztek - szerb, szlovák, zsidó, német, román származásuktól függetlenül - a magyar nép legnagyobb fiai, írók, költők, színészek, igazi államférfiak? Szentek maradtak-e a szavak, amelyeket megfosztottak értelmüktől? (...) Véletlen-e, hogy a görög és latin magas kultúrák piedesztálra emelték a nyelv művészeit, a retorika mestereit, és elkergették a nyilvánosság elől a nyelv, a stílus megrongálóit. Jól tudták, hogy amikor a nyelv tisztaságát védik, a hazájukat védik, azt a kultúrát védik, amelyet szülőanyjukként szerettek és tiszteltek.

149. oldal

Ne félj a csendtől. Minden fontos dolog a csendben történik. Csendben sarjadnak a növények, csendben fejlődik a magzat, csendben cikáznak a gondolatok, csendben borít el a szerelem.

190. oldal

Mi igazol ma egy életet? Csakis a siker! Csakis a pillanatnyi elismertség, a buksza pillanatnyi tömörsége. S ha elmúlik a siker, ha lesoványodik a buksza, akkor bárki is volt azelőtt, meghal az ember is kortársai, egykori barátai, üzletfelei emlékezetében. Már senki sem emlékszik rá. A valódi nagyság általában rejtve marad.

154. oldal

Tulajdonképpen nagyon kellemes gyávának lenni. Annyi terhelő helyzetet ki lehet bírni a gyávasággal! Még sincs jó sora a gyáva embernek. Az önféltés nehéz bilincs.

134. oldal

Légy bölcs, élvezd a mámort.
A remény ritkán igazmondó barát.
Beszéd az idő léha tékozlása.
Ma élj! Ki tudja, eljön-e a holnap?

Quintus Horatius Flaccus(átvett idézet)

133. oldal

Ne féljünk a kínálkozó kalandoktól, a szerelmektől, az utazásoktól, a változásoktól, a vereségektől, a kudarcoktól, ne akarjunk mindig jól járni! Aki nem viseli el, hogy néha behúznak neki egyet, sőt uramfia, még ki is ütik, az nem lehet bokszoló, nem mehet be a ringbe.

135. oldal

Az őszinteség tehát kétélű fegyver. Néha összeköt, néha rombol. Néha csak arra szolgál, hogy az ember életterheiből egy adagot átcsúsztasson a másik vállára. Néha erkölcsi kötelességünk hallgatni, ha az őszinteség a másik ember megalázását, megsértését eredményezné. Néha erkölcsi kötelességünk beszélni, ha a hallgatás félrevezetné a másikat, kapcsolatunk terhelhetőségét illetően, vagy éppen a közeledő véget tussolná el.

53. oldal

Minden embernek joga van egy-két ajtót zárva tartania a lelkében, s ezt a jogát tisztelni kell az emberi méltóság nevében.

52. oldal

103

Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjában mondja el az egyik szereplő, hogy talán az a bajunk, hogy irtózunk a száz százaléktól. Megelégszünk ötvenszázalékos szerelmekkel, nyolcvanszázalékos apasággal, anyasággal, hatvanszázalékos hittel. Vagyis soha nem éljük végig a dolgainkat. Mindig hagyunk kiskaput, amin keresztül kislisszolhatunk. Így van. A száz százalék ijesztő. Mert ha bukunk, százszázalékosan bukunk. Csakhogy érdemes-e ebben a langyosságban élni? Vagyis érdemes-e úgy élni, hogy az ember állandóan azzal van elfoglalva, hogy megkímélje magát a fájdalmaktól, a szenvedésektől.

49. oldal

Ne csak vegyülj! Ki is kell válnod egy napon. S ne félj, ne restelkedj! Nem minden piszkolódik el, ami keveredik!

56. oldal

A világban való közérzet jórészt a kapcsolatok - rokonok, barátok, szerelmek, ellenségek - alakulásán múlik. Szedjük hát rendbe őket, hátha úgy elviselhetőbb lesz vesztett illúzióink gyászkorszaka is.

49. oldal

Megszületünk hülyécskeformán, aztán felragyog bennünk az értelem, és a végén visszabutulunk a kezdetekhez.

41. oldal

Átkozott minden, ami józan, csak racionális, hideg szívvel végrehajtott. És legalább egy fikarcnyi áldás van mindenben, amit megérintett a szenvedélynek egy szikrája is. Egyedül a szenvedély teszi megbocsáthatóvá a bűnöket.

100-101. oldal

Ha rajtakapjuk gondolatainkat, hogy az emlékmezőnkön szeretnének legelészni, rántsuk vissza, zabolázzuk meg őket, mondván, hogy nincs ott semmi keresnivalójuk. Az emlékmező hervadó füvétől és halott virágaitól csak felfúvódni lehet. Mert először is a múlt irrealitás, hiszen már nincsen.

A szerző további könyvei:

Popper Péter: A belső utak könyvePopper Péter: Ne menj a romok közé!Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!Popper Péter: Felnőttnek lenniPopper Péter: Ingovány
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom