Joan Anderson: Egy év a tengerparton

Joan Anderson: Egy év a tengerparton

(8 idézet)

Animus Kiadó

Egy asszony őszinte vallomása a belső megújulás útjáról. Bár látszatra jól mennek a dolgok, két sikeres felnőtt gyerek, akik már kirepültek a családi fészekből, jól kereső férj, saját karrier, Joan Anderson mégis úgy érzi, élete elszürkült, zsákutcába jutott. Egy évre tengerparti nyaralójukba költözik, hogy magára találjon. A kiszakadás a feleségszerepből, a hétköznapokból, hozzásegíti egyfajta újrakezdéshez. Az otthoni tennivalók több évtizedes rutinja helyett végre csak maga lehet, együtt él az apály és a dagály ősi ritmusával, felfedezi teste és lelke szunnyadó energiáit, s mindez felszabadító erővel hat rá. Megtanul hinni önmagában, erőt meríteni a természetből, az egyszerű emberi örömökből.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Mindig megtarthatod magadnak az egyéniséged egy részét, amihez senkinek semmi köze! Abban a percben, amikor megosztod másokkal a titkaidat, elhajítod az erőd egy részét.

Valaki egyszer azt mondta, egy jó férj az egy jó anya munkájának az eredménye.

Az erős ember élete a cselekvésről szól: nem érezhetsz meleget, míg létre nem hozod, nem lehet örömed, ha nem játszol, és nem ismerheted meg a szerencsét, ha nem kockáztatsz.

Minden az enyém lesz, de a maga idejében és évszakában. Amikor erőltetjük a dolgokat, az ösztöneink és a természeti elemek ellen harcolunk. Ez szinte önálló művészeti ágazattá vált, amire tökéletesen jól megtanítottak - kényszeredett beszélgetések, kierőszakolt érzések (...), sőt ránk erőltetett imák -, de mostanra számomra ez nem követhető életforma. Az árapály és az univerzum törvényei között működni sokkal kedvemre valóbb.

Tudod, kezdem azt gondolni, hogy az igazi lelki növekedés csak akkor kezdődik, mikor teljesítettük a felnőttség követelményeit, amiket elvártak tőlünk. Például a munkát, a család felnevelését, egy közösség összehabarcsolását - szóval mindazt, amik távol tartanak az igazi lényedtől, és az embertől, akit hátrahagytál.

Kezdem hinni, hogy a szerelem akkor jön, amikor az ember akarja. Inkább a szándék műve, mint a szerencsés véletlené. Csak akkor történhet meg, amikor készen állunk az érzelem befogadására és a megmerülésére.

Az emberek kiteljesednek a magányban, és az illúziók elvesztése pusztán az igazsághoz vezető út része, ne sajnáld őket...

Néha az jut eszembe, a nők olyanok, mint a köd. Tudjuk, mi szunnyad odalenn, de igazi énünket elhomályosítja az, amit mások gondolnak rólunk.

21

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom